Egyre alacsonyabbak az európai hozamok

Meglepetést okozott az Európai Központi Bank (EKB) szeptemberi eleji kamatdöntő ülése, a piaci szereplők többsége ugyanis arra számított, hogy végre bejelentik bizonyos technikai feltételek módosítását a jegybank eszközvásárlási programjával kapcsolatban. A felfűtött piaci várakozásokat az indokolta, hogy a jelenlegi korlátozó tényezők mellett – például, hogy egy adott ország államkötvényeiből nem lehet 33 százaléknál nagyobb tulajdonrész az EKB-nál – nagyon hamar elfogyhatnak a vásárolható kötvények.

Mivel a jegybank egyelőre semmi konkrét változtatásról nem tett említést, a piac egyfajta megfutamodásnak érzékelte a döntést, ami segített abban, hogy a hozamok elkezdjenek emelkedni az abnormálisan alacsony szintekről. Ez azonban nem tartott sokáig, olyannyira, hogy a pár napos emelkedésnek péntekre gyakorlatilag nyoma veszett, a tízéves eurózónás államkötvényhozamok ismét történelmi mélypontjaik közelébe estek.

Az eurózónás magországok közül a holland tízéves állampapír másodpiaci hozama nulla százalék közelébe esett, de a belga és a francia papírok sincsenek messze a negatív tartománytól. A perifériás országoknál is hasonló tendenciát figyelhettünk meg, kivétel ezalól Portugália. Esetében a befektetők attól tartanak, hogy az ország az utolsó nagyobb hitelminősítőnél is elveszítheti befektetésre ajánlott adósbesorolását, emiatt pedig az EKB-nek minimum átmenetileg fel kell függesztenie az állampapírok vásárlását.
A hozamgörbe rövidebb oldala még érdekesebb. A magországok kétéves állampapírjainak hozama mínusz 0,6 százalék vagy még annál is alacsonyabb szinten van. A holland államkötvény például új történelmi mélypontra esett, de ugyanez a helyzet állt elő a spanyol papír esetében is. A befektetői hozaméhség a perifériás hozamokat is erőteljesen nyomja lefelé, a portugál és a görög kétéves kötvényeken kívül minden hasonló lejáratú papír negatív hozammal forog.

Bár egyre többek számára válik világossá, hogy a jelenlegi kötvénypiaci helyzet nem normális, amit strukturális tényezők mellett az EKB monetáris politikája is fűt, a fiskális politika aktívabb szerepvállalása, illetve szerkezeti reformok megvalósítása nélkül nem látszik, mi válthatna ki tartós emelkedést. Ha mégis bekövetkezik egy politikai irányváltás, támogatóbb költségvetési politika mellett az infláció is éledezésnek indulhat. Ez egyrészt levenné a terhet a monetáris politikai döntéshozók válláról, másrészt eladási hullámot indíthatna el a kötvénypiacokon, a hozamemelkedés pedig brutális veszteséget okozna azoknak, akiknek nem sikerült időben kiszállni pozícióikból. Egyelőre azonban ennek a nagy fordulatnak nyoma sincs.