Lelassult a pénzmosás

Alábbhagyott a pénzmosási láz a harmadik negyedévben, legalábbis a külföldi feketejövedelmek kifehérítésére szolgáló stabilitás megtakarítási számlából (smsz) jóval kevesebbet nyitottak. Alig 81 létesült a szakzsargonban nemes egyszerűséggel csak pénzmosónak nevezett konstrukciókból, miközben április–június között még 379, s az első negyedévben is 171 – közölte a Világgazdaság érdeklődésére a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV). Ugyanakkor egy számlára átlagban többet fizettek be tulajdonosaik a harmadik negyedévben, közel 94,7 milliót, ez csaknem 15 millióval haladja meg a második negyedévit.

Összességében 1962 smsz nyílt e lehetőség 2014. január 1-jei bevezetése és 2016. szeptember 30. között, míg a befizetések valamivel több, mint 143 milliárd forintra rúgtak. Ez csalódás lehet a kormány számára, hiszen az smsz-től évente legalább mintegy 100 milliárd, eddig külföldön rejtegetett vagyon hazahozatalát remélte, azaz több mint kétszer annyit, mint amennyi szeptember végéig beérkezett.

Pedig a kormány a 2015. július 1. és 2016. június 30. között smsz-t nyitók számára még azt is lehetővé tette, hogy egy év várakozást követően mindössze 10 százalék adó megfizetésével felvehetik a kamatot nem fizető államkötvényekbe kötelezően tett, kétes eredetű jövedelmeiket. Méghozzá úgy, hogy e közteher vállalásáért cserébe a NAV nem firtatja a hazautalt pénzek származását. Meg is ugrott a második negyedévben az smsz-ek nyitása, ám még ez sem tudott nagyot lendíteni az összmérlegen.

„Sajnos beigazolódott az smsz- konstrukcióval kapcsolatos sejtésünk, miszerint az elsöprő második negyedévi adatok csupán az egy évig átmeneti extra kedvezmények kifutásának szóltak” – értékelt lapunknak Karagich István, a hazai privátbanki szektort elemző Blochamps Capital Kft. ügyvezetője. Holott szerinte a hazai (szürke)gazdasági viszonyok és az adózási hajlandóság alapján negyedévente akár 15-20 milliárd hazahozatala is joggal elvárható volna. A kiábrándító adatok arról tanúskodnak, hogy az állam fehérítési szándékában csupán a nagyobb összegű és elsősorban külföldön tartott pénzek gazdái voltak a kormányzat partnerei – véli Karagich.