Fittyet hánynak a kockázatokra a befektetők

A történelmi viszonylatban is magas értékeltségi szinten álló indexek ellenére a pénz- és tőkepiaci befektetők semmibe veszik a kockázatokat, ami előbb-utóbb csúnya, összeomlásszerű korrekciókhoz vezethet – figyelmeztetett az elmúlt időben egyre több szakértő. Az amerikai részvényindexek közel egy éve menetelnek úgy, hogy 5 százaléknál nagyobb korrekcióra nem került sor. Mindez a negyedik leghosszabb bikapiac 1928 óta, amelyet az 1929-es gyászos tőzsdekrach, majd a nagy gazdasági világválság követett.

Az amerikai vezető részvényindexek, a Dow Jones, a Nasdaq és az S&P két számjegyű növekedést értek el csak idén, mindezt úgy, hogy a volatilitás gyakorlatilag eltűnt a piacokról. A félelemindexnek is nevezett VIX mutató rekordalacsony szinteken áll, az elmúlt öt hét során rendre 10 pont alatt zárt. A VIX a következő harminc nap várható piaci volatilitását méri az S&P 500 opciós ügyletei alapján. De akkor mi ok az aggodalomra? Elsősorban a geopolitikai kockázatok, köztük például az amerikai–észak-koreai feszültség, a katalán függetlenségi törekvések vagy a kínai ingatlanlufi. De az amerikai piacokat az is hajtja, hogy a befektetők vakon bíznak benne, hogy a republikánusok keresztülviszik a törvényhozáson az adóreformot, ami megdobja majd a vállalati eredményeket. Természetesen aligha érdemes párhuzamot vonni a korábbi nagy tőzsdekrachokkal, hiszen most a gazdasági fundamentumok teljesen más alapon állnak. És mégis!

„Nehéz megmondani, hogy a bikapiacnak mikor lesz vége, de ahogy minden emelkedés, egyszer ez is megfordul” – idézi a CNBC Gina Sanchezt, a Chantico Global vezérigazgatóját.

A legnagyobb kockázatot épp az jelenti, hogy a befektetők úgy gondolják, nincs ok az aggodalomra

– véli Nikolay Angeloff, a Bank of America Merrill Lynch (BAML) elemzője.

A szakértő szerint ezeken a magas értékeltségi szinteken érdemes már fedezéket keresni. Mint fogalmazott, az S&P esésére játszani tizenöt éve nem kínálkozott ennyire kedvező alkalom. A szakértő az úgynevezett put opciók alkalmazását javasolja, ami azt jelenti, hogy a befektető jogot vásárol arra, hogy egy adott instrumentumot – példának okáért – a jövő nyáron egy bizonyos áron értékesíthessen. Ezzel a stratégiával gyakorlatilag minimalizálható a kockázat. A példa kedvéért vegyük a tegnap 157 dolláron forgó Apple-részvényeket, amelyekre 140 dollárra kötünk egy put opciót jövő júniusra. Nyereség akkor keletkezik, ha az árfolyam e szint alá esik, hiszen a különbözetet – leszámítva az opció díját – zsebre teszi a befektető.

Ellenkező esetben tehát a részvényárfolyam nem esik, a befektető csak az opció díját bukja. Akadnak még bőven hasonló stratégiák, köztük a hagyományos, nemzetközi papírokkal is diverzifikált portfólióépítés.

Sokak szerint az a nyerő stratégia, ha olyan cégeket vásárolunk, amelyek magas ROIC (a be­fektetett tőkére jutó megtérülés) mutatóval rendelkeznek, mivel ezek korrekciók esetén kisebb mértékű veszteséget szenvednek. A neves befektetési stratéga, Michael Belkin a piac által alulértékelt, tetemes osztalékhozammal kecsegtető cégekben hisz, miközben több magasan árazott részvénynél shortolásra buzdít. A BAML a bankokat és az egészségügyi szektorban érdekelt vállalatokat javasolja vételre, azzal a meggyőződéssel, hogy az említett cégek értékállóbbak egy eladási hullám esetén is.