Egyre duzzad a kötvénypiaci buborék

A kötvény hozama annak a megtérülésnek a mértéke, amelyet a befektető az adott kötvénybefektetésen realizál. A legegyszerűbb esetben a kötvény hozama a kamatszelvény hozamával egyezik meg. A tényleges hozam a kötvény árának, illetve hozamának függvénye. Ez pontosabb eredményt ad akkor, amikor a kötvény árfolyama eltér a névértéktől. Még összetettebb a kalkuláció, amikor számításba vesszük a pénz időértékét és a kamatok újrabefektetését is.

A kötvény hozama és az árfolyam egymással ellentétes irányban mozog. Egy leegyszerűsített példán érzékeltetve: egy befektető vásárol egy kötvényt, amely öt év múlva jár le – vagyis ekkor fizeti vissza a befektetett tőkét –, és évente 10 százalékos kamatszelvénnyel rendelkezik. Névértéke 1000 dollár, a kamat pedig évente 100 dollár. Amennyiben a befektető a kötvényt lejárata előtt el kívánja adni, és a lejáratig hátralévő (futam)időre a piaci hozam 12 százalékra emelkedett, a hozamkülönbség a kötvény árfolyamában nyilvánul meg.

Miután az adott kötvény kamatfizetései nem változnak, a befektető csak annyival a névérték alatt adhatja el a kötvényét, hogy a vevő legalább a piaci hozamszint mellett vásárolhassa meg. Amennyiben viszont a piaci hozamok 7,5 százalékra csökkennek a példában szereplő kötvény eladásakor, a befektető a kamatszelvény által nyújtott hozamon felüli nyereséget úgy realizálhat, hogy kötvényét a névérték 101,15 százalékán adja el.

A pénzügyi eszközöknél a buborékok kialakulását az a piaci meggyőződés hajtja, amely szerint nem érdekes, mennyiért, de meg kell venni az adott eszközt (részvény, kötvény, ingatlan stb.), mert idővel még drágább lesz. Charles Kindleberger közgazdász a Mániák, pánikok, összeomlások című könyvében négy szempontot határoz meg a buborékok kialakulására: az első az olcsó pénz megléte. Ezt a feltételt könnyedén kipipálhatjuk, hiszen évek óta extrém alacsony kamatkörnyezetben működik a világgazdaság.

A teljes cikket a Világgazdaság pénteki számában olvashatják