Quo vadis, Brent?

Bár az egyensúly felé való elmozdulás megkezdődött az olajpiacon, a fény az alagút végén még csak pislákol a nyersolaj számára, de nem ég. Ezt keresleti oldalról a saját bőrünkön is tapasztalhatjuk, mivel a korlátozó intézkedések feloldásával összhangban egyre több autót látunk az utakon. Továbbá a kínálati oldalon is megindult az alkalmazkodás, miután az aktív fúrótornyok száma – amely jelzi az amerikai olajipari aktivitást – éves szinten 70 százalékkal esett, mutatva az irányt az amerikai kitermelés számára. Mindezek mellett továbbra is jelentős a bizonytalanság az olaj árának alakulásával kapcsolatban.

Az optimista befektetői réteg az olajkereslet gyors normalizálódásában bízik,

erre az OPEC-tagországok rekordnagyságú összehangolt kínálatvágása és a szintén példa nélküli, nagyszámú amerikai mezőbezárás adhat alapot. Ezzel szemben

a pesszimisták a turizmus szenvedésére mutogatnak, valamint az amerikai palaolaj-kitermelés majdani visszatérésére hívják a figyelmet.

Oldalazás után jöhet csak a további emelkedés?

Az olajár addig nem emelkedhet érdemben, amíg ekkora felhalmozott készleteken ül a világ, emiatt – véleményünk szerint – egy darabig oldalazás várható a nyersolaj árában. Ugyanakkor, ha leapasztottuk a felgyűlt készleteket, szóba jöhet egy olyan olajár, amely már az új kínálat stimulálásához szükséges. Meglátásunk szerint mindaddig nincs szükség hordónként 40-50 dollár feletti nyersolajárra (ez az amerikai palaolaj-kitermelés átlagos fedezeti szintje), amíg bőven van elegendő nyersolaj a tárolókban.

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy mennyi időbe telhet a készletek normál szintre való lefogyása, azaz mennyit kellene várni, hogy érdemben tudjon tovább emelkedni az olajár. A nagyságrendek szemléltetése végett: március–áprilisban (májustól volt effektív az OPEC kínálatoldali kooperációja) átlagosan naponta körülbelül 16 millió hordó olaj ömlött a tárolókba, ennyi volt a fel nem használt kínálat. Ebből kifolyólag megközelítőleg 960 millió hordó nyersolaj és finomított termék gyűlhetett fel a járvány alatt, amit el kellene fogyasztani, hogy ismét kínálatot stimuláló kőolajárakat láthassunk.

A kereslet bizonyos mértékű visszatérésén kívül az OPEC+ kooperációjának 10 millió hordós kínálat-visszafogása az, ami az olajpiac egyensúlyát a deficitje felé fogja billenti, megindítva ezzel a készletek szintjének normalizálódását. Számokra lefordítva, és az egyszerűség kedvéért azt feltételezve, hogy a kerozinkeresleten kívül (amely körülbelül 50 százalékkal alacsonyabb, mint előző évben, azaz napi 4 millió hordó) minden hirtelen visszatérne a normális kerékvágásba (V alakú gazdasági kilábalást előrevetítve): akkor napi 6 millió hordó lenne a készletcsökkentés üteme (szemben a március–áprilisi időszak napi 16 millió hordójával), így 160 nap alatt sikerülne ledolgozni a járvány hatását.

A teljes cikk a Világgazdaság csütörtöki számában olvasható