Stabil az arany, mégsem a kriptodevizák a menekülőeszközök

Az elmúlt években sokan megkérdőjelezték az arany hagyományos tartalékeszköz szerepét – amely válságok, pénzpiaci turbulenciák esetén értékelődik föl –, mivel úgy gondolták, hogy a kriptodevizák egyfajta digitális aranyként átvehetik a szerepét. Az elképzelés eleve nem tűnt reálisnak egyrészt azért, mert a kiváló fizikai tulajdonságokkal rendelkező, állagát évezredek alatt sem változtató és erősen véges mennyiségű arannyal szemben a kriptók mögött semmilyen fundamentum nem áll, másrészt az először megalkotott bitcoin után újabb és újabb ilyen eszközök születtek, ma már húszezer van belőlük.

Ilyen körülmények között elméletileg sem vehetnék át a szerepet, de amíg az árfolyamuk gyorsan emelkedett – elsősorban a nagy jegybankok által az eszközvásárlási programokon keresztül biztosított hatalmas mennyiségű fedezetlen pénz révén –, sokan elhitték ezt az elméletet. Tavaly év vége felé azonban, amikor az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed megkezdte az eszközvásárlási program megszüntetését, a kriptodevizák ára tetőzött, majd a nagyobbak árfolyama 60-80 százalékkal csökkent, a kisebbeknél pedig ennél nagyobb mértékű zuhanás is lehetett találni. Ez pedig minden, csak nem stabilitás, így az új, biztonságos menekülőeszközök legendája gyorsan szertefoszlott.

Maradt hát ismét az arany, amelynek ára ugyan az elmúlt két évben összességében nem emelkedett, de egyrészt 

előtte annál inkább, másrészt a járvány és a háború rendkívül turbulens, a piacokat felfordító időszakában rendkívül stabilnak bizonyult. 

A mindössze négy évvel ezelőtt még 1200 dolláron álló nemesfém két év leforgása alatt 2070 dollárig szaladt fel, mostanáig pedig az 1700–2070 dollár közötti sávban ingadozott. Most ugyan megtesztelte ennek a sávnak az alját, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a dollár árfolyama rövid idő alatt bő 10 százalékot emelkedett az euróhoz és más nagyobb devizákhoz képest, vagyis ezekben nem is esett az elmúlt hónapokban az aranyár, esetenként még emelkedett is.

Mindebből az következik, hogy válság idején vagy akár hosszabb távon nem feltétlenül biztosít az arany reálhozamot, ugyanakkor veszélynek sincs kitéve, mint a leértékelődő devizák, egyes bizonytalan fizetőképességű országok államkötvényei vagy akár azok a részvények, amelyek a fellendülésben túlértékeltté váltak, a válságban pedig sokat csökken a kibocsátóik profitja, így kétséges, hogy árfolyamuk belátható időn belül vagy akár valaha visszatérhet-e a korábbi szintekre.

Kétségtelen, hogy hosszabb távon az arany árfolyamában is vannak ingadozások, de ezek össze sem hasonlíthatók a kockázatosabb eszközökével, ráadásul 

hosszabb távon az értékőrző szerepet is kiválóan biztosította. 

A Bretton Woods-i rendszerben 35 dollár volt az arany ára, azonban ez épp a dollár inflálódása miatt nem volt tartható, a mostani 1700 dollár, amely ötvenszeres emelkedést jelent, biztosan kompenzálta a dollárnak az infláció miatti értékvesztését, nem is beszélve más, a dollárhoz képest leértékelődő, esetleg időközben teljes értékét vesztett valutákról.

Borítókép: 99,99 százalékos tisztaságú aranygranulátum Németországban. Fotó: Uli Deck / DPA Picture-Alliance via AFP