A részvénypiac ebben az évben még a szokásosnál is több izgalmat tartogat a rövid távú kereskedők számára. Hol egy nap alatt ledolgozzuk egy hét esését, hol megint zuhanni kezdenek az árfolyamok. A hét eleji rali régen nem látott erővel tört felfelé. Hétfőn, a szeptemberi esést követő első kereskedési napon az S&P 500 cégek 97 százaléka zárt a napot indító szint felett. Már keddre új rekordot állítottunk be: 2020 áprilisa óta nem nőtt két nap alatt 5,7 százalékkal az S&P 500 index, az olajpapírok 10 százalék feletti emelkedésen voltak túl.
Bár a hirtelen visszapattanások gyakoriak a medvepiacok során, amelyek átlagosan akár 9 százalékos emelkedést is hozhatnak, az árfolyamok volatilitása mégis mindig meglepetés. Az idei évben egyre gyakrabban hallani azt a régi mondást, hogy
a piac sorsdöntő helyzetben a „max pain” felé indul, azaz abba az irányba, amely a legtöbb befektetőnek fejfájást és veszteséget okoz.
Azért ne vigyük túlzásba a meglepődést. A tőkepiaci volatilitás, azaz az árfolyamok rövid távú ingadozása mindig is jellemezte a részvény- és még inkább az áru- és devizapiacokat. Régóta óta ismert fogalom például a „short covering”, amikor az árfolyamcsökkenésre játszó kereskedők – belátván, hogy tévedtek – hirtelen egyszerre zárják pozíciójukat, vagy ennek gyorsított változata, a „short squeeze”, amely öngerjesztő, exponenciális növekedést előidéző folyamat.
Az is alapismeret, hogy a kereslet-kínálat pillanatnyi egyensúlyát nemcsak a makrogazdasági és vállalati fundamentális tényezők határozzák meg, hanem a piacon jelen lévő spekulatív kereslet és forgalom is.
A Fed stabilitási jelentése szerint a lefelé irányuló részvénypiaci korrekció több ezermilliárd dollárt szívott ki a részvény- és a kötvénypiacokból. Illikvid piacon pedig minden nagyobb eladás vagy vétel fokozottabb hatást kelt.
Az elmúlt évtizedekben két tényező is emelte a korábban is magas volatilitást. Az egyik a magas frekvenciájú és az algoritmikus kereskedés hegemóniája. Algoritmikus kereskedésnek számít az, ha a megbízások egyedi paramétereinek (időzítés, ár, mennyiség) meghatározását, valamint a megbízás kezelését a benyújtása után egy számítógépes algoritmus végzi, korlátozott emberi beavatkozással vagy emberi beavatkozás nélkül. A magas frekvenciás kereskedés pedig (HFT – high frequency trading) egy külön iparág megnevezése. Azokat a technológiákat értjük alatta, amelyek szoftveres és hardveres segítséggel hajtanak végre tőzsdei ügyleteket olyan módon, ahol tényleges pozíciók felvétele szinte csak a pillanat tört részére történik. A HFT ma már a teljes forgalom felét teszi ki, azzal együtt, hogy az ilyen kereskedések legnagyobb részét teljesülés előtt visszavonják, a mögöttes stratégiának megfelelően.
Vannak olyan időszakok, amikor a tágabb értelemben vett algoritmikus modellek a teljes volumen háromnegyedét is elviszik az amerikai tőzsdéken.
A másik fő ok, hogy „a farok kezdte el csóválni a kutyát”: azaz az opciós piac túlnőtte az alapul szolgáló piacot. Míg az opciók kezdetben inkább veszteségcsökkentésre szolgáltak, mostanra egész iparág szolgálja ki a magán- és intézményi befektetőket, akik rövidebb és hosszabb távra spekulálnak, állítanak össze arbitrázs és más ügyleteket. Az átlagos futamidő az elmúlt években drámaian csökkent ezen a piacon.
A fenti tényezőket átgondolva már nem csodálkozunk a „bakugrásokon” és 700-800 pontos bármilyen irányú árfolyammozgásokon az indexekben. Különösen igaz ez az októberre, amikor az átlagos volatilitás mértéke a legmagasabb a hónapok között. Innen pedig egyenes út vezet Mark Twain gyakran idézett mondásához:
Október. Egyike ama hónapoknak, amikor különösen veszélyes a tőzsdén spekulálni. A többi ilyen hónap: július, január, szeptember, április, november, május, március, június, december, augusztus és február.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.