Tőzsdepszichológia – ezek a leggyakoribb, de elkerülhető melléfogások

Stratégiai döntéseket meghozni olykor igen nehéz folyamat: számtalan olyan kérdéssel találkozom nap mint nap, amelyek arra irányulnak, hogy mikor érdemes beszállni, illetve kiszállni egyes instrumentumokból. Úgy gondolom azonban, hogy ez a hozzáállás csak az első lépcsőfoka lehet a sikeres kereskedésnek.  

Igazán azzal fontos tisztában lennünk, hogy mit szeretnénk a pénzünkkel elérni – és itt nem feltétlenül csupán arra kell gondolni, hogy szeretnénk, hogy több legyen belőle. 

Gyakorlati szakemberként az a véleményem, hogy a sikeres kereskedés három összetevőn alapul: 

Elképzelhető például, hogy jó helyen szálltunk be a piacba, azonban ha nem tudjuk, mikor szeretnénk azt a pozíciót zárni, vagy milyen terv szerint szeretnénk továbbhaladni, esetleg ha komolyabb tőzsdei krach érkezik, vajon milyen érzelmek fognak bennünket a hatalmukba keríteni? A félelem, a kapzsiság, az elégedettség, a reménykedés, a megbánás, a kétségbeesés, netán a túlzott önbizalom? 

Nézzük a jellemzőbb buktatókat, amelyeket a laikus befektetők a leggyakrabban elkövetnek!  

Döntései nagy részét feltételezések alapján hozza meg az átlagbefektető. Például megvásárolja egy cég részvényeit csak azért, mert a papír korábban 10-15 százalékot emelkedett. Ez azonban nem egy bölcs döntés. Egy korábban jól teljesítő és masszív profitot termelő vállalatnak ugyanis nem lesz automatikusan a következő „ötlete” is hasonlóan profitábilis, és nem magától értetődő, hogy ezáltal a cég részvényárfolyama az égig emelkedik. A laikus befektetők gyakran hajlamosak összekapcsolni olyan historikusan megtörtént eseteket, amelyeket nem szabadna, hiszen 

Nem szerencsés tehát túlbecsülni saját képességeinket a prognózisainkkal kapcsolatban, hiszen könnyen kialakulhat a „soha nem hibázhatok” vagy az „ide nekem az oroszlánt is” érzése bennünk. Természetesen senki sem képes minden lehetőséget pontosan előre jelezni, mindenki követ el hibákat, azonban ennek kezelése már túlmutat az átlagos befektetői gondolkodásmódon. 

Az egyik legjobb példa erre a válságokról alkotott kép. A közelgő válságokról szóló hírek nagy részében nem feltétlenül vizsgáljuk meg a másik oldalt, alaposabb elemzés után azonban kiderülhet számunka, hogy sok korábbi alkalommal téves jelet kaptunk, azaz számtalanszor feleslegesen kiáltottak farkast a szakértők. 

Sokat olvashatunk a diverzifikáció fontosságáról, azonban tudatosítanunk kell, hogy ezt is optimalizálni kell, mivel a túlzott kockázatkerülés egy súlyos tőzsdepszichológiai hiba. Nem az a probléma tehát, ha nem vállalunk elég kockázatot, hanem inkább az, ha egy 20-25 éves befektetés esetében csak és kizárólag diszkontkincstárjegybe, bankbetétbe és állampapírba tesszük a teljes vagyonunkat. Ahelyett, hogy nyitnánk például a hosszabb lejáratú vállalati kötvények vagy részvények irányába, ezzel növelve portfóliónk lehetséges hozamát. 

Érdemes szót ejteni a leginkább ismert tőzsdepszichológiai hibáról is, amely nem más, mint a FOMO, azaz a Fear of Missing Out, vagyis a kimaradástól való félelem. Könnyen felismerhető, hiszen tudjuk, ha a múltban egy adott instrumentum erősen megdrágult, és sokan, akik megfelelő időben cselekedtek, és befektettek, sok pénzt kereshettek. Aki pedig kimaradt ebből, az hajlamos ilyenkor ostorozni magát, és kényszerpozíciókat felvenni. 

Fokozottan óvakodjunk attól, hogy befektetéseink során szerzett kudarcaink egy nem várt, pszichoszomatikus betegséghez vezessenek, mert a kockázat nemcsak a tőkepiacokon létezik, hanem mindennapi életünk során is megjelenhet. Érdemes tehát türelmesnek lenni, és lehetőleg előre tervezni szakmai segítség mellett, hiszen a szakemberek ezeket a köröket már korábban megfutották, így a segítségükkel lehetőség nyílik az említett tőzsdepszichológiai bakik kezelésére.