Két hónapja még azon sopánkodtak a Wall Street okostojásai, hogy a gyönge volatilitás miatt már kereskedni sem lehet a fagyos devizapiacokon. Akkor abban reménykedtek, hogy vagy a Fed kamatdöntése, vagy Donald Trump elnöki kampánya törheti meg a jeget. Nos, Boris Pistorius is tudott olyat mondani, ami felkavarta az állóvizet. A német védelmi miniszter öt évet adott a Bundeswehrnek, hogy felkészüljön a háborúra.
A háborús készülődés nemcsak a katonákat érinti, ilyenkor a piacok is átrendeződnek. Előtérbe kerülnek a menedékeszközök. És ilyenkor a racionális döntések helyét átveszik a történelmi félelmek, ami a háztartások szintjén a klasszikus liszt, cukor, petróleum hármast jelenti, a tőzsdéken meg az arany, a gyémánt és a svájci frank bespájzolását.
A történelmi tapasztalatok alapján a svájci frank és a nemesfémek, különösen az arany lehetnek menedékeszközök
– mondta a VG-nek Czibere Ákos, az Equilor elemzője, hozzátéve: régebben a könnyű fizikai szállítás játszott szerepet, felértékelve az ékszereket, drágaköveket is, újabban egyre inkább menedékként számolnak a kriptoeszközökkel, melyek digitálisan is gyorsan és diszkréten mozgathatók.
Egy háborús készülődés felértékelheti a stratégiai ásványokat termelő bányavállalatok és természetesen a hadiipari cégek részvényeit is – folytatta –, ám amikor a geopolitikai feszültség elér egy szintet,
a részvénypiacokról szükségképpen kiáramlik a tőke,
és így a nyertesek, még a hadiszállítók sem tudnak profitálni a háborús helyzetből.
Az aranypiac annál is érdekesebb, mert az árfolyamot már hosszú hónapok óta a spekuláció hajtja. Ilyenkor mindig kérdéses, hogy mekkora feszültséget árazott már előre a piac. Persze, egy háborút nem lehet látatlanban beárazni, ha a menekülő emberek aranyat akarnak, bármilyen áron megveszik, s bármennyit adnak belőle egy falat kenyérért, ha éheznek.
A menedékdevizákon is nagyban spekulálnak már a befektetők. Jó kérdés, hogy miért bíznának a svájci frankban egy európai háborús konfliktus esetén. Erre kézenfekvő magyarázatot kínálnak az elmúlt háborúk a kontinensen s az a körülmény, hogy Svájc bankrendszere jelenleg is minden oldalt kiszolgál, vagyis senkinek sem érdeke felszámolni az alpesi pénzügyi paradicsomot.
Aki nem bízik az efféle historikus spekulációkban, még mindig bízhat a japán jenben.
A dollár és a jüan is jó lenne, de az amerikai–kínai kereskedelmi és technológiai háború s az egyre jobban kibontakozó nagy csipcsata , továbbá a tajvani konfliktus miatt egy orosz–NATO háborús feszültség menedékének egyik deviza sem igazán alkalmas.
A régiós devizapiacok különösen érintettek lehetnek. Kínálkozik a cizellált megközelítés, hogy elsősorban a balti államok devizáit és a lengyel zlotyt ütheti a piac. Már a tavalyi évben is számos példát láthattunk ugyanakkor arra a jelenségre, hogy a nagy intézményi befektetők nem országokban, hanem régiókban gondolkodnak. Más szóval, ha a zlotyt adják, akkor a forinteszközöket is kitárazzák. Jellemzően arra lehet számítani, hogy a maradék visegrádi nemzeti fizetőeszközök, vagyis
a forint, a zloty és a korona együtt sír, együtt nevet.
Annál is inkább, mert a Putyin-adminisztrációhoz fűződő eltérő viszony ellenére mindhárom ország a NATO védernyője alá húzódott a kelet-európai rendszerváltást követően.
El lehet gondolkodni, hogy egy háború előestéjén milyen forintárfolyamokkal számolhatunk, ám ehhez a békepiac historikus adatai és technikai szintjei aligha szolgálnak használható kapaszkodókkal. A huszadik század nagy háborús konfliktusai Magyarországon egy-egy pénznem (korona, pengő) végzetes leértékelődését és szükségszerű bukását is hozták. Érdekes kontraszt, hogy a pengő például elég jól átvészelte az 1929–33-as nagy világgazdasági válságot, ám a második világháborút követő újjáépítés már a forinthoz kötődött.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.