Az OPEC és a kartellen kívüli országok júniusban tárgyalnak a 2017 elejétől élő napi kitermelési kvóta felülvizsgálatáról. Az OPEC 13 tagállama és további 11 olajkitermelő – köztük a legnagyobb, Oroszország – közötti megállapodás 2018 végéig szabályozza a napi termelést az energiaárak stabilizálása érdekében.
A kuvaitiak javaslata mellett több, egymástól független tényező is további olajár-emelkedést vetít előre. Az amerikai tárolókban lévő kőolaj mennyisége a várakozások szerint a múlt héten 600 ezer hordóval tovább csökkenhetett, jóllehet az elmúlt egy hónapban már az ötéves átlag alá esett a felhalmozott készlet.
Az OPEC szemében az ötéves átlag elérése jelenti az egyensúlyi állapot beálltát az olajpiacon.
A csökkenés annak fényében részben meglepetés, hogy az amerikai nyersolaj-kitermelés tavaly év végén a napi tízmillió hordós szint fölé nőtt, ezzel az Egyesült Államok megelőzte Szaúd-Arábiát.
Ráadásul a várakozások szerint az amerikai napi kitermelés az év végén 11 millió hordó fölé emelkedhet. Úgy tűnik, az évtizedek óta nem látott mértékben erősödő bányászat sem képes követni a fogyasztás dinamikus növekedését, a fokozódó kereslet áremelő hatása pedig láthatóan érvényesül az olaj világpiaci árában. A tőzsdei ár változása sokkal inkább a kereslettől függ, hiszen a kitermelés nagy részét az OPEC szinten tartja. A kedvező világgazdasági helyzet azonban nem tart örökké, az OPEC szempontjából ezért az Amerikában rekordszintre felpumpált napi kitermelési mennyiség aggodalomra ad okot.
A teljes cikk a Világgazdaság szerdai számában olvasható
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.