Közel évtizedes mélypont a folyószámlahiteleknél

Lassan, de gyakorlatilag folyamatosan csökken a lakossági ügyfelek érdeklődése a folyószámlahitelek és azokon belül a hitelkártyákhoz kapcsolódó kölcsönök iránt – derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) legfrissebb, az első féléves számokon alapuló statisztikáiból. Az MNB adatai szerint június végén nem egészen 374 milliárd forintnyi folyószámlahitelt törlesztettek a háztartások, ez csak nem egészen 7 milliárd forinttal marad el az egy évvel korábbi összegtől, de mégis közel egy évtizedes mélypontot jelent, és a 2013 szeptemberében mért csúcsnál 90 milliárddal – 18,8 százalékkal – kevesebb.

A jegybank statisztikái alapján folyamatosan csökken az újonnan lehívott keretek összege is a lakossági folyószámlahiteleknél: idén az első fél évben 1830,4 milliárd forintot ért el, és ezzel 7,4 százalékkal marad el az egy évvel korábbitól. Ez azt jelenti, hogy havonta átlagosan csak nagyjából 300 milliárd forinttal terhelik meg folyószámláikat – köztük a hitelkártyákhoz kapcsolódókat – a háztartások.

A lassú, de hosszú távon látványos visszaesésben a statisztikák alapján komoly szerep jutott a hitelkártyáknak: azoknál az új szerződések mennyisége 10,6 százalékkal, 712,2 milliárd forintra csökkent a júniusig tartó egy év alatt, ami már átlagosan havi nem egészen 120 milliárdos hitelkeret-kihasználást jelent. Ebben persze érdemi szerepe lehet annak is, hogy a hitelkártyák száma 2014 vége óta ismét mérséklődött a piacon: az akkori 1,41 millióról az idei első negyedév végére 1,31 millióra esett vissza.

A folyószámlahitelek szerepének csökkenése a lakossági finanszírozásban persze egyáltalán nem meglepő. Mind a lakossági számlákhoz, mind a kártyákhoz kapcsolódó hitelek a legdrágábbak közé tartoznak a piacon, ráadásul a kamataik megközelítőleg sem csökkentek olyan ütemben az elmúlt években, mint az más fogyasztási kölcsönöknél megszokott volt. Az összes folyószámlahitelnél például még június végén is 20 százalék feletti átlagos kamatot regisztrált az MNB, miközben a hitelkártyáknál 28 százalékosat: ez utóbbi még mindig 30 százalék feletti teljeshiteldíj-mutatót feltételez. Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy a lakossági ügyfelek feltehetően egyre tudatosabban bánnak a rendelkezésre álló hitelkeretükkel, és figyelnek arra, hogy minél rövidebbre szorítsák a kamatozó időszakot.