Sok a kérdőjel a nyersolaj piacán

A feltörekvő országok – élükön Kínával és Indiával – adják a nyersolaj iránti kereslet emelkedésének 90 százalékát, így azok a folyamatok, amelyek ezen országok gazdasági növekedésére vagy az energiahordozók iránti keresletére hatnak, meghatározók lehetnek az olaj árának szempontjából is. Az amerikai dollár erősödése a legtöbb feltörekvő országban tetemes olajár-emelkedést eredményezett.

Helyi devizában mérve például Kínában 47, Indiában 57 százalékkal nőtt az olaj ára az elmúlt egy évben. Ha a Brent ára 90 dollár fölé nőne, az már erősen visszafogná a keresletet.

Az amerikai kamatlábak emelkedése a feltörekvő országokban a nagy mennyiségű, dollárban denominált adósság terheinek növekedését okozza, ami fékezi a fejlődést, szintén a nyersolaj iránti kereslet csökkenésének irányába hatva.

Az olaj kínálati oldalán is súlyos kockázatok vannak.

Egyelőre senki nem tudja megmondani, hogy mik lesznek az Irán elleni szankciók következményei, és hogy a termeléskiesés a napi félmillió vagy a napi kétmillió hordóhoz lesz-e közelebb. Emellett Számolni kell a venezuelai kitermelés csökkenésével is.

A palaolaj termelésének növekedési üteme is lassult a költségek emelkedése és az ellátási lánc problémái miatt. Több olajtermelő ország neve is felmerült az iráni olaj legalább részbeni pótlására, Szaúd-Arábia mellett például Kanada, Brazília és Kazahsztán. Nem szabad megfeledkezni az Egyesült Államok stratégiai olajtartalékáról sem:

jóllehet az amerikai energiaügyi miniszter kizárta, hogy azt piaci intervenciós céllal megcsapolják – de lehet, hogy minderről másképp fog vélekedni Trump elnök, aki nem akar a félidős választások idején magas energiaárakat látni.

Ezzel együtt, ha nem pótolják számottevő mértékben a kieső iráni olajat, akkor sem valószínű, hogy a világgazdaság most képes lenne megbirkózni a kínálat beszűkülése miatt magasra szökő olajárakkal. Erről az erős dollár, az emelkedő amerikai kamatok és a még közel sem csillapodó kereskedelmi háború gondoskodnak.