Elmaradt az arany sokak által várt kitörése az unciánként 1350 dolláros szintről, az árupiac megtréfálta az emelkedésben reménykedő befektetőket, s mélyen 1300 dollár alatt folyt a tegnapi kereskedés. A World Gold Council (Aranyvilágtanács) tegnap publikált tanulmánya nem ad magyarázatot a hirtelen jött esésre, inkább a hosszú távú trendekre mutat rá.
A megtakarítási és az ipari kereslet hatására az elmúlt harminc évben az aranytermelés volumene megduplázódott, de aligha valószínű, hogy hasonló eredménnyel zárulna a következő három évtized.
A termelés 60 százalékát harminc évvel ezelőtt négy ország – Dél-Afrika, Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália – adta, az új szereplők belépésével azonban részesedésük 30 százalék alá csökkent.
Az aranybányászat 2009 és 2016 között minden évben új történelmi csúcsra ért, az éves volumen a 80-as évek végi szint duplájára nőtt. Az aranypiac meghatározó szereplői mellé hihetetlen gyorsasággal felzárkózó Kína 2007-ben már az élre állt: 2016-ban 464 tonnát bányásztak, 60 százalékkal többet, mint a mögöttük lévő Ausztrália. A harmadik helyen Oroszország áll 274 tonnás évi mennyiséggel.
A 2017 végi adatok szerint a történelem során kibányászott arany mennyisége 190 ezer tonnára tehető.
Az éves kitermelés stagnálása esetén a következő harminc évben 97 ezer tonna arany kerülhet ki a bányákból, a kutatási adatok alapján 55 ezer tonna tárható fel külszíni fejtéssel, és 110 ezer tonna a sokkal nagyobb befektetést igénylő mélyfúrásokkal. Az elemzés rámutat az arany kitermelésében kulcsfontosságú szerepet játszó költségtényezőre is: a számítás szerint az elmúlt tizenöt évben a bányászathoz kötődő kiadások évente 10 százalékkal nőttek, emiatt pedig a kitermeléshez szükséges infrastruktúra kiépítése is roppantul megdrágult. Pedig a költségek visszafogására szükség lenne, tekintve, hogy a globális aranytartalékok harmada olyan helyen van, ahol még semmilyen infrastruktúra sincs.
A mostani tőzsdei ár sem támogatja a kitermelési volumen növelését. Ahhoz ugyanis 1500 dolláros unciánkénti tőzsdei árra lenne szükség: a feltárás 75, a kiépítés 200, az üzemeltetés pedig 1150 dollárba kerül unciánként, emellett a befektetők 15 százalékos megtérülés esetén vágnak bele ilyen kockázatos beruházási projektbe.
A teljes cikket a Világgazdaság pénteki számában olvashatja
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.