Drágább lehet a liszt az új búzából

Cége nemrég pert nyert Romániában, aminek eredményeként használhatják saját logójukat a román piacon. Miként kerültek olyan helyzetbe, hogy ezt jogi úton kelljen kikényszeríteni?

A piacon közismert csikós emblémánkat levédettük Magyarországon, de elmulasztottuk ugyanezt megtenni az európai piacra is. Egy román cégnél, az Accenture Consulting Srl-nél észrevették, hogy milyen nagy sikere van a termékeinknek Erdélyben, és hogy nincs levédve a logónk. Először egy az egyben lemásolták az ábrát az internetről, levédették Romániában, majd a Szellemi Tulajdon Világszervezeténél is az EU teljes területére, kivéve Magyarországot, mivel tudták, hogy itthon él a védettségünk. Mi ott követtük el a hibát, hogy csak Magyarországra szereztük meg a jogot, holott 300 ezer forint körüli összegért egész Európára levédethettük volna a logónkat, így viszont az egész procedúra több tízmillió forintunkba került.

Hogyan tudták meg, hogy visszaélnek az emblémájukkal?

Egy bukaresti ügyvédi iroda jelentette be még 2015 márciusában, hogy a logó már az ő tulajdonuk, és ezzel az emblémával mi már csak rajtuk keresztül forgalmazhatunk a román piacon. Először békés úton próbáltunk megállapodni, majd pert indítottunk. Amikor a logónk grafikai egyediségére hivatkoztunk, minimálisat változtattak rajta, de csak annyit, ami egy átlagos vásárlónak fel sem tűnik. Közben felépítettünk egy másik termékcsaládot is, de a forgalmunk több mint tizedét így is elvesztettük. A román cég a boltosoknak mutogatta a saját szabadalmi bejegyzését, és fenyegette őket, hogy ha a mi termékeinket is árulják, beperli őket. Közben folyt a per, amelynek a román legfelső bíróságon lett vége, ahol nekünk adtak igazat. Mivel azonban a rosszhiszemű román cégnek magyar partnere is akadt, és a hamis logós zacskókba az ő lisztjük került, itthon is indítottunk egy pert a törökszentmiklósi malom ellen, ennek még nincs vége.

Mit jelent a román legfelső bírósági döntés a Hajdú Gabonának?

Gyakorlatilag az életünket, ellenkező esetben a cégünk bukásra lett volna ítélve. Az erdélyi piacon a termékeink nagyon jó hírűek lettek, az elmúlt években termelésünk felét mintegy 3,5-4 milliárd forint értékben Erdélyben értékesítettük. Történetünk tanulság lehet mások számára is, hogy ha van egy jó termékük, azt igyekezzenek szabadalmi oltalommal is megvédeni.

Gabonafeldolgozói szemmel hogyan látja az idei aratást?

Az látszik, hogy kevesebb lesz a búza. A vetésterület kisebb az elmúlt évinél, az áprilisi hőség pedig kedvezőtlenül hatott a búzára, ami abban is meglátszik, hogy a kalászok és a szalmák rövidebbek lettek. A korai fajtáknál a minőség nem romlott, a kalászokban lévő kevesebb mennyiség használható lesz. A közép- és késő érésű fajtáknál előfordulnak gombabetegségek, fuzáriumfertőzést is találtak már, ezek minősége gyengébb a megszokottnál.

A mennyiség és a minőség mellett mindig az ár a kardinális kérdés. Most milyen áron adják-veszik a búzát?

Az elmúlt évben jellemző árnál körülbelül 5 százalékkal kezdett magasabban a búza. Az egyelőre kérdéses, hogy a szezon további részében merre és milyen mértékben mozdulnak el az árak, sok még a bizonytalanság.

Egy éve lisztáremelést harangoztak be. Ezt sikerült keresztülvinni?

Sajnos nem, a szakma jelentős része nem árazta be a tavalyi költségemelkedéseket, sem a drágább alapanyagot, sem a béremelést. Úgy gondolom, augusztus–szeptember környékén lépniük kell a malmoknak. Egy körülbelül ötforintos lisztáremelés megoldaná a szakma gondjait, és a lakosságnak sem okozna nagy terhet. Ez az évi fejenkénti nyolcvankilós lisztfogyasztással számolva egy főre négyszáz forint többletköltséggel járna. Erre szoktam azt mondani, hogy ez kevesebb, mint egy óra parkolás Budapesten, a belvárosban. Azt viszont, hogy megoldaná a szakma gondjait, úgy kell érteni, hogy egy körülbelül kétszázalékos árbevétel-arányos nyereséget hozna. Én egyébként azt gondolom, hogy ha nem is a közeljövőben, de öt-tíz éves távlatban a magyarországi péksütemény- és kenyéráraknak fel kell zárkózniuk a nyugat-európai szintre, csak így lesz lehetséges a malom- és pékszakma tisztességes megélhetése, és hogy mást ne mondjak, banki finanszírozhatósága.

A teljes cikket a Világgazdaság csütörtöki számában olvashatja