A Daimler-döntés üzenete

A Daimler AG bejelentése, miszerint 800 millió eurós beruházással Magyarországon építené fel új gyártóüzemét (miközben a németországi Rastattban is jelentős beruházást hajt végre), azt bizonyítja, hogy Magyarország nemzetközileg is versenyképes befektetési feltételeket tud nyújtani a magas technológiai színvonalú termeléshez.

Az elmúlt hónapok és évek gazdaságpolitikai vitáiban a vélt vagy valós gazdaságpolitikai hiányosságok hangsúlyozása gyakran elfedte azt a tényt, hogy az ország az elmúlt években olyan gazdasági környezetet tudott kialakítani, amely a külföldi befektetők – nagy nemzetközi konszernek, valamint kis- és közepes vállalatok – számára egyaránt előnyös feltételeket tud nyújtani. Tény, hogy az elmúlt években számos más ország is sikeresen szerepelt ebben a versenyben, a mostani bejelentés viszont világossá tette, hogy Magyarország nem veszítette el a vonzerejét. A német autógyár szerint a létesítendő kecskeméti üzem az összes gazdasági tényezőt figyelembe véve „egyértelműen a legjobb perspektívákat nyújtja”, és megfelel a magas mennyiségi és minőségi követelményeknek.

A Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara tapasztalatai szerint az ilyen horderejű befektetési döntéseket igen összetett kritériumrendszer alapján hozzák a vállalatok. Ebben a rendszerben nemcsak egy-egy költségtényező aktuális értéke vagy egy-egy adókulcs mértéke játszik szerepet, hanem sokkal inkább stratégiai elgondolások mentén hozzák a döntést. Ráadásul a magyar vállalati adók nemzetközi összehasonlításban még mindig a legalacsonyabbak közé tartoznak.

Magyarországon mára a járműiparban olyan széles vállalati háttér alakult ki, amely nagyban segíthet egy autógyár sikeres beindításában. Ez nemcsak a szűk értelemben vett autóipari beszállítókra vonatkozik, hanem a meglévő kiszolgáló tevékenységekre is. Emellett Magyarország földrajzi helyzete is komoly logisztikai előnyöket tud nyújtani számos ágazatban.

Sokszor elhangzik, hogy a magyar beszállítók nem tudnak érdemben bekapcsolódni a nemzetközi nagyvállalatok hazai termelési folyamataiba. A felméréseink azonban azt mutatják, hogy az itt jelen lévő német cégek számára mind a beszállítók mennyisége, mind minősége nem okoz különösebb gondot.

A másik gyakran említett aggodalom a munkaerőköltségek alakulása. Magyarország munkaereje valóban nem igazán számít már olcsónak, ugyanakkor például a visegrádi országok esetében már nem számottevők a különbségek. A román költségek ugyan jelenleg csak mintegy a felét teszik ki a magyarnak a feldolgozóiparban, egy tőkeintenzív beruházásnál azonban ez nem döntő jelentőségű. Ráadásul például Romániában is növekvő bérfejlesztésre lehet számítani, ahogy ezt a közelmúltban a balti államokban is tapasztaltuk. A sokat emlegetett munkaerőhiány sem tipikusan magyar jelenség, hasonló problémákról nemcsak Németországban, hanem majdnem az összes közép-kelet-európai országban is lehet hallani.

A Mercedes azt is bizonyítja, hogy nem rövid távú konjunkturális ingadozások függvénye egy-egy befektetési döntés. Természetesen az állami támogatások rásegíthetnek erre, de uniós tagságunk ezen a téren világos keretet szab, és tapasztalataink szerint nem ez a döntő tényező egy-egy befektetési döntésnél. Magyarországon talán már természetesnek vesszük az olyan alapvető feltételeket, mint a jogbiztonság, de nemzetközi összehasonlításban ez nem magától értetődő, pedig szintén fontos érv lehet.

Függetlenül attól, hogy a döntőbe került lehetséges országok közül melyik mellett tette le a voksot a Daimler vezetősége, maga az a tény is említésre érdemes, hogy egyáltalán európai országba telepítik az új gyártóüzemet. Ez arra utal, hogy a kontinens versenyképes marad a világ más gazdasági övezeteihez képest, méghozzá úgy, hogy az mind a német anyavállalat, mind a kiválasztott ország számára kölcsönösen előnyös.

A szerző a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara kommunikációs osztályvezetője