Földet érés

Alig fél évvel ezelőtt még igen valószínűnek tűnt, hogy az amerikai másodlagos jelzálogpiacról kiinduló válság csak mérsékelten és átmenetileg érinti majd Európa és a világ növekedési kilátásait. Magyar szempontból különösen az év eleji erős német teljesítmény adott okot a bizakodásra, amely esetleg megtámasztja az exportunkat és magával húzhatja a fiskális kiigazítás nyomán elalélt gazdaságot. Ma már szomorúan láthatjuk, hogy nem az optimista forgatókönyvek kezdenek bejönni.

Az eurózónából tegnap érkezett konjunktúramutatók azt jelzik, hogy Amerika tüsszentése mégis megfertőzte az öreg kontinenst. Legfőbb exportpiacunk várható gyengélkedésére utaltak Angela Merkel pesszimista szavai is, holott a német kancellárnak nyilván nem állna érdekében az indokoltnál sötétebb képet festeni a jövő évi választások előtt. Némi vigaszt jelenthet, hogy a mérséklődő olajár a jövőben enyhítheti az inflációs nyomást, így a jegybankoknak talán nem kell olyan erősen a monetáris fékre lépni. De az ismét olcsóbbá váló olajnak van egy kevésbé szívderítő oldala is: a kiváltó oka. Ha hinni lehet azoknak az elemzéseknek, amelyek a korábbi áremelkedést nem a spekulációval, hanem a keresleti-kínálati viszonyok változásával magyarázták, akkor a mostani áresést – az újabb kitermelési lehetőségek mellett – az idézhette elő, hogy a kereskedők a globális növekedési kilátások romlása miatt alacsonyabb felhasználásra számítanak.

Ráadásul azt sem tudjuk még teljes bizonyossággal, hogy az Európa egyes országaiba is átterjedő ingatlanpiaci korrekció hol áll meg, mint ahogy a hitelpiaci krízist sem tudhatjuk még teljesen magunk mögött.

Ilyen körülmények között csak az látszik biztosnak: a válság új szakaszába lépett. Hogy a földet érés kemény vagy puha lesz, arról még mindig megoszlanak a vélemények. Mindenesetre nem árt bekapcsolni a biztonsági öveket.