Kockázatközösség

A biztosítás közgazdasági megközelítésben kollektív gondoskodás a jövőben előforduló váratlan káresemények pénzügyi kompenzálására – így szól a definíció a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) honlapján, amely most éppen a kollektív és felelősségteljes gondoskodásra és gondolkodásra próbálja rábírni a MÁV Általános Biztosító Egyesület (MÁV ÁBE) tagjait. A pénzügyi felügyelet szerint a kockázatközösség alapelvének az ügyfeleknek aktuálisan az utólagos pótdíj felelősségteljes befizetésével kellene megfelelniük. A kérdés az, számon lehet-e kérni bármilyen módon az ügyfeleken a felelősséget, és lehet-e felelőtlennek bélyegezni azt, aki a közgyűlésen a felügyelet által szorgalmazott pótbefizetés ellen szavaz.

Hogy mennyire illendő, elfogadott vagy éppen felelősségteljes egy olyan biztosítónál kötni a kötelezőt, amelyik a piaccal szemben nyilvánvalóan alulárazva kínálja a termékeit, miközben szolgáltatást leginkább nem tesz mögé, így ezzel jórészt a vétlen félnek okoz kárt, személyes megítélés kérdése és lerágott csont: az egyesület rendkívül árérzékenynek aposztrofált ügyfeleinek választáskor a megspórolható pénz számított, nem a mások jó dolga. A piacról a PSZÁF engedélyével működő biztosítók közül viszont mindenki azt választja, amelyiket akarja. Az ügyfélnek nem dolga vagy kötelessége (és nem is kell tudnia) a döntés előtt a tarifákon kívül a biztosítók tőkefeltöltöttségét vagy egyéb pénzügyi mutatóit összevetni és mérlegelni, hogy a tartalékai alapján vajon biztonságosan működik-e. Ez a pénzügyi felügyelet dolga és kötelessége, ennek az elmúlt években a MÁV Biztosító esetében is többször eleget tett.

A számításokba mégis hiba csúszott. Utólag kiderült, hogy az egyesületnél mindez nem volt véletlen. A sikkasztás megakadályozása azonban nem a PSZÁF hatásköre. Egy biztosító tartalékhiányának a felderítése viszont annál inkább. A MÁV ÁBE esetében utóbbi hatékonysága nem volt tökéletes – ezt már Varga Csaba, a felügyelet főigazgatója is elismerte egy a Népszabadságnak adott interjúban. Elmondta azt is: a PSZÁF sem tökéletes, ők is hibáznak, de tanulnak belőle. Ami pedig az ügyfeleket illeti, okulni talán okulnak majd ők is, és ha a biztosítók mérlegeit átkötés előtt nem is fogják tanulmányozni szakszerűen, azt talán jobban megnézik, hogy ki milyen szolgáltatást nyújt a biztosítás díjáért.

Az összevetésnek ráadásul az idén hamarabb eljöhet az ideje, mint a novemberi kampány, a tagok ugyanis nagyobb valószínűséggel szavaznak majd a mai közgyűlésen a pótbefizetés ellen, mint mellette. Akkor pedig a felügyelet a lehető leghamarabb visszavonja az egyesület tevékenységi engedélyét, s harminc napot ad az átszerződésre.

Ez az opció a PSZÁF szerint jóval kockázatosabb, hiszen nem tudják előre megbecsülni, mikor ürül ki az egyesület kasszája (ez az addig bekövetkező károktól is függ), azaz meddig tud fizetni, és mikortól kell az ügyfeleknek saját maguknak helytállniuk a káraikért. Ez valóban kockázatos, de nem csak az ügyfelekre, a felügyeletre nézve is, hiszen hiába szavaznak pótdíjról a tagok, ha azt utólag mégsem fizetik be, ugyanúgy elfogyhat a pénz, onnantól pedig megint a PSZÁF felelőssége rendezni a károkat. Ez az eset persze kockázat azoknak az ügyfeleknek is, akik tisztességesen befizették a pótdíjat, de olyanokkal alkotnak egy kockázatközösséget, akik jelen esetben nem vállalják azt. Vélhetően nem szívesen kockáztat majd az az ügyfél, aki előzetesen kiszámolta: egy drágább biztosítónál megkötött negyedéves díja sem lesz annyival több, mint a MÁV utolsó negyedéves díja és a pótbefizetés összege (20-30 ezer forint), főleg, hogy utóbbi értékén a már említett „nem fizetők kockázata” is nagyot emel.

A MÁV ÁBE végjátékában ki-ki a maga felelősségét biztosan mérlegeli, mint ahogyan a mai közgyűlésen alaposan megfontolja a saját kockázatait is. Abból ugyanis jut bőven mindenkinek. A kérdés: közösség lesz-e?

A szerző a Világgazdaság munkatársa