Szakértői összefogás

Versenytársak önkéntes alapú, a piaci gyakorlatot nem érintő öszszefogásának természetellenessége annak fontosságát is jelezheti. Nem véletlen, hogy a nagy nemzetközi adótanácsadók több képviselője által folytatott munka, amely az adórendszer átalakításának lehetőleg nem még egy újabb, hanem egyfajta konszenzusos koncepcióját szándékozik kialakítani, már akkor kivívta a sajtó érdeklődését, amikor a munkában részt vevők még nem szándékoztak nyilatkozni következtetéseikről. A végül tegnap ismertetett javaslatcsomag viszont már bejelentésekor az üzleti szféra széles támogatását vívta ki, egyfajta hosszú távú, üzenetértékű programként értékelhető.

A bemutatott csomag bizony kendőzetlenül vállalkozásbarát, emellett az aktív munkavállalókat is előnyben kívánja részesíteni. Az intézkedések hatására a dolgozók közül is azok járhatnának igazán jól, akik képzik és fejlesztik magukat, igyekeznek hatékonyan végezni a munkájukat, és az így szerzett keresetük után tisztességgel adóznak. A vállalkozások között sem tesz a javaslat méretbeli megkülönböztetést, nem pártolja jobban a nagyobb befektetőket, mint a kisebbeket, sem fordítva.

Hatásmechanizmusa sokkal inkább úgy foglalható össze, hogy a becsülettel adózók járhatnak igazán jól, miközben azok a cégek veszíthetik el versenyelőnyük jelentős részét, amelyek eddig valós fejlesztések, tényleges innováció és alkalmazottaik képzése helyett adókikerüléssel biztosították akár versenytársaikénál is nagyobb jövedelmezőségüket. A program tehát határozott értékválasztást, világos megkülönböztetést tesz a jogkövető adózók és az adókikerülők között az előbbiek javára.

Ha tehát bármilyen részrehajlással lehet vádolni a javaslatokat, akkor az nem vállalkozási méretben, jövedelemviszonyokban azonosítható be, sokkal inkább a tisztességes adófizetők irányában nyilvánul meg. Már csak azért is téves és félrevezető a program bármely olyan – még a bejelentés előtt több helyen napvilágot látott – értékelése, amely a jelenleg bevallott jövedelmekre vetítve próbálja számszerűsíteni, hogy az az egyes jövedelemsávokban milyen nettó kereseti hatást gyakorol, miután a bejelentett jövedelmi adatok sajnos közismerten jelentős hányadban nem valós kereseti viszonyokat tükröznek. Az elmúlt évek adóelképzeléseinek, változatos adóprogramjainak a legnagyobb hibája talán az volt, hogy – tudva ugyan a feketegazdaság jelenlétéről és arányáról – torz statisztikákra építették a koncepciójukat. Ám ha erre alapozva tartják fenn a jelenlegi jövedelmi viszonyok szerinti adórendszerbeli megkülönböztetéseket, az nem eredményez mást, mint a feketegazdaság és az ismert adókikerülési gyakorlat támogatását; ezzel a gondolkodásmóddal az adókoncepció kidolgozói szakítani akartak.

A szakítás ára, hogy a szociális intézkedéseket az adórendszeren kívülre kell helyezni, hiszen az önbevalláson alapuló és az alacsony jövedelemre bejelentettek körében ellenőrzéssel lényegében nem fenyegető adórendszer valójában nem alkalmas bármiféle általános támogatáspolitika megvalósítására. Ez nem a támogatások megvonását, hanem azok szigorúbb szabályozását, kizárólag a rászorultak részére történő biztosítását jelentené. Ezen intézkedéscsomag összességében biztosíthatja, hogy a ténylegesen rászorultak jövedelemviszonyai ne romoljanak, miközben az adóterheket eddig elkerülők érdemben nagyobb befizetéssel járuljanak hozzá a közterhekhez.

A javaslatok makrogazdasági hatásai emellett igencsak megnehezítik a csomag elutasítását. Az újra felgyorsuló gazdasági növekedés és a többéves időtávlatban csökkenő infláció mellett biztosítanák a feketegazdaság visszaszorulását és a foglalkoztatottság növekedését. Ilyesfajta jövőkép többet kell érjen bármiféle vélt rövid távú biztonságnál, még akkor is, ha a változások akár ellenérzéseket is kiválthatnak az adójukat jelenleg nem megfelelően fizetők körében.

A szerző a Deloitte elnök-vezérigazgatója