Be kell indítani a motort

Amikor átvette ezt a tárcát, megváltozott a minisztérium neve is: most nemzeti fejlesztési és gazdasági. Miért?

Mert rendkívül nagy lehetőségek vannak a gazdaság és a fejlesztéspolitika összefüggéseiben.

Konkrétan milyenek?

A kormány úgy szeretné a növekedést ismét beindítani és az EU átlagát tartósan legalább két százalékkal meghaladó szintre emelni, hogy három dolgot próbál egyszerre csinálni: munkahelyet teremteni, munkára ösztönözni és munkára képesíteni. Munkahelyteremtésben a fejlesztési forrásokból tudjuk a vállalkozásokat támogatni. A munkára való ösztönzés hatékony eszközei a szociális pályázatok. S végül, a munkára való képesítésben elvitathatatlan a szerepük a képzési, átképzési és közoktatási programoknak. Emellett – Európában egyedülálló, innovatív módon – a nagyberuházásoknál a kivitelezőknek a munkaerő tíz százalékát hátrányos helyzetűek foglalkoztatásával kell biztosítaniuk.

Az Új Magyarország fejlesztési terv 2007–13 között ténylegesen mennyivel járulhat hozzá a növekedéshez?

A terv hozzájárulása éves átlagban elérheti vagy megközelítheti az egy százalékot egy 2006 előtt készült előrejelzés szerint. A gazdaságélénkítő hatás azonban fokozatosan érvényesül.

A mostani fejlesztési tervnél hol érzékelhető már ez az élénkítő hatás?

Az iskolafelújítások, infrastrukturális és környezetvédelmi nagyberuházások révén a legdinamikusabban az építőiparban jelentkezik, 2008 második felétől. Ugyanakkor nem szabad lebecsülni a gazdaságfejlesztési pályázatok eredményeit. Az Új Magyarország fejlesztési terv eddig meghirdetett több mint 270 kiírásánál összesen tizenhét és fél ezer a beérkezett, csaknem hatezer a nyertes, és négyezerhez közelít a támogatási szerződéssel rendelkező pályázatok száma. A nyertesek közül legalább háromezer a Gazdaságfejlesztési operatív program keretében a vállalkozások köréből került ki. A legügyesebb 450 kedvezményezett már le is zárta a projektjét. Ezek zöme mikro-, kis- és középvállalkozás. A vállalkozásfejlesztési támogatásoknak is több mint 65 százalékát a kkv-szektor kapta.

Mekkora a kifizetés?

Eddig 35-40 milliárd forintot kaptak kézhez a nyertesek. De hát az EU köztudottan utófinanszírozást végez.

Elképzelhető mostanában hasonló „nagytakarítás” a kifizetések fölgyorsítására, mint amilyen már megvalósult a 2004–06-os fejlesztési tervnél?

A rendszer áramvonalasítására van szükség, jó irányba haladunk, de még nem értünk célba. Az elmúlt másfél év tapasztalatai alapján további egyszerűsítésekre, ügyfélbarát intézkedésekre készülünk.

Szavaiból azért úgy tűnik, hogy nagyon elégedett az elmúlt év másfél fejlesztési teljesítményével…

Nem. Hétköznapi hasonlattal élve a fejlesztési folyamat olyan, mint a lakásfelújítás, amelynek során az ember tele van szörnyűbbnél szörnyűbb történetekkel. A fejlesztéspolitikában a 2007–13-as időszak végig olyan lesz, amelynek során folyamatosan fogunk sikerekről és problémákról beszélni. De azért beszélünk problémákról, mert történik valami.

Következik a 2009–10-es akciótervek elkészítése. Változhat/módosulhat a magyar fejlesztéspolitika?

Igen, másfél év után már látszik, hogy mit kell és lehet korrigálni. Az iskolapályázat jó példa arra, hogy indokolt esetben lehetséges a forrásfelhasználás előrehozása. Miért várnánk a fejlesztésekkel, ha vannak jó projektjeink? Ennél a kiírásnál az is kiderült, hogy milyen nagy a szerepe a pályázatíró cégek minőségének, a projektgazdák felkészültségének. Az is fontos, hogy a 253 nyertes projektből kilencvenkettőt hátrányos helyzetű kistérségből adtak be. Tehát igenis hatásos a fejlesztéspolitika felzárkóztató ereje.

Kicsit lebontva a fenti makromegközelítést: mi várható konkrétan a közeljövőben a reálszférában?

Több újdonság is. Új elem például, hogy tudatos ipartelepítési politikába fogunk. Kell, hogy ipar települjön azokba a régiókba, ahol ma nincs munkahely. Egy folyamatosan nyitott pályázatot fogunk kiírni a régiókban, hogy például, amikor egy önkormányzat talál egy – akár kis, húsz-harminc munkahelyet teremteni szándékozó – beruházót, de egy százméteres bekötőút kellene a működéséhez, akkor ezt pályázati források segítségével meg tudja csinálni. Új elem az is, hogy amit az ágazatfejlesztésben beindítottunk a fejlesztéspolitika oldaláról, most a tárca oldaláról támogatjuk. Bár azt a piacnak kell megmutatnia, hogy mely ágazatokban van perspektíva, de az állam felelőssége, hogy ezeket aztán tudatosan erősítse, például ágazati stratégiákkal.

De hát már eddig is voltak ágazati stratégiák.

Önmagában a stratégia nem elég. Abból származnia kell szabályozási koncepciónak, amihez célzott támogatáspolitikának s egy ehhez igazított tudatos képzési-szakképzési koncepciónak kell kapcsolódnia. Mindezeket a szaktárcákkal és a gazdasági élet szereplőivel együttműködve kell kidolgozni. Egyes elemek már léteznek: van már több stratégia; működnek fontos támogatáspolitikai elemek, például a klaszterpályázatok vagy a pólus program. Most a piaci visszaigazolások alapján ki kell választani azokat a stratégiai ágazatokat, amelyeket a legaktívabban segítünk, s azokban végig kell vinni a fenti folyamatot.

Melyek ezek?

Három magas hozzáadott értéket előállító termelő ágazat már látszik: az elektronika, a gépjármű- és a gyógyszeripar. Ilyen a komparatív előnyeinkre építő logisztika, s a foglalkoztatás bővítését a kevésbé kvalifikált munkaerő számára lehetővé tevő három szektor: az építőipar, az idegenforgalom és talán az utóbbi időkben végbement árrobbanást követően a mezőgazdaság.

Az ezeket támogató szabályozási koncepcióknak része lesz a bürokráciacsökkentés is? Amelyet egyébként hivatalba lépésekor az egyik legfontosabb teendőnek nevezett.

Igen. Hiszen gondoljon csak bele: milyen tehercsökkenéssel járna a gazdasági szereplők számára, s így milyen gazdaságélénkítő hatása lenne, ha az évi 750 milliárd forintra becsült – a GDP 3 százalékának megfelelő – adminisztrációs pluszköltségek zömétől is megszabadulhatna a gazdaság. Ezt néhány év alatt meg is lehet valósítani. Egy friss példa: a TEÁOR-számok ügye. Vagy az, hogy az építőiparban tavaszszal megindítottunk egy folyamatot, egy csomagban harminc jogszabályt változtatva jelentős egyszerűsítést hajtottunk végre a szabályozásban. Ezt ősszel folytatjuk.

Milyen módszerrel „gyomlálnak”?

A partner piaci szereplőktől kapott információkból indulunk ki. Ez lesz az egyik legfontosabb témája a most öszszeült Gazdasági Egyeztető Fórumnak. Az is fontos, hogy a szabályozási környezet hatását megmérjük: mindent beárazunk, s annak fényében vizsgáljuk az adminisztrációs tehercsökkentés lehetőségét. A TEÁOR-példánál maradva, ez éves szinten most 10 milliárd forintos méretű megtakarítást jelent a piaci szereplők számára.

Mi a biztosíték arra, hogy végig is megy a folyamat?

Van már kormányhatározat erre, határidőkkel, felelősökkel. A múlt héten megalakult Gazdasági Egyeztető Fórum is biztosíték, hiszen a gazdasági élet szereplőivel folytatott közös munka ezt is célozza, az eredmények számon kérhetők, évente tesz jelentést a fórum.

Úgy tudjuk, ön is készített egy adókoncepciót, s azt sikeresen képviselte, hiszen ami valóban adócsökkentés a Gyurcsány-programban, annak kétharmada a vállalkozásoknak kedvez. Nagy csata volt?

Nem csata volt. Egy kormány van, annak van egy koncepciója, s ennek a területnek az első számú gazdája a pénzügyminiszter. A többi tárcának, így nekünk is, az a feladatunk, hogy képviselje az általa felügyelt területek szempontjait. Azért van a miniszterelnök által bejelentett csomagban jelentős tehercsökkenés a vállalkozások számára, mert a kormány programja a munkába állást ösztönzi. A gyorsabb gazdasági növekedéshez, a felzárkózáshoz be kell indítani a gazdaság motorját, azt pedig munkahelyteremtéssel lehet megvalósítani.

Azért a csomag tehercsökkentése nem olyan nagy. Például a társasági adó kulcsát emelték, miközben, tény, a különadót eltörlik – de az adónemet eleve átmenetiként vezették be.

Mindig az a vád velünk szemben, hogy csak ígérünk – most meg az a baj, hogy ígéretünket betartjuk és eltöröljük a különadót? S ezzel a társasági adó kulcsa is 18 százalékos lesz, ami nemzetközi összehasonlításban sem magas. Ezzel az egyszerűbb adórendszer felé mozdulunk: 18 százalékos társasági adó, a személyi jövedelemadó is ebbe az irányba halad a sávemeléssel; lassan eljutunk oda, hogy az adófizetők legnagyobb része számára lesz egy kvázi 18 százalékos „egykulcsos” adó.

Az uniós forrásokon túl milyen eszközeik, módszereik vannak gazdaságélénkítésre?

A kormánynak nem olyan buta módokon kell segíteni a gazdaság élénkítését, mint a belső fogyasztás ösztönzése vagy a nagyberuházások erőltetése. A fentieken túl is sok lehetőség van s példa sem egy. A legkisebbeknek óriási – soha nem látott – segítség például a mikrohitel-konstrukció. Vagy ott van az exportőr kkv-knak most beindított személyre szabott támogatási program vagy éppen a beszállítói program erősítése. Hogy a nagyberuházókhoz minél szorosabban oda tudjuk kapcsolni a hazai kkv-kat.

Van tehát tudatos koncepciójuk, de ez nagyban épít a múlt héten közzétett Gyurcsány-programra, illetve a tervezett adó- és járulékváltoztatásokra. Ám a hét végén a volt koalíciós partner elutasította a programot, a miniszterelnök pedig korábban azt mondta: ha nem szavazza meg a parlament a jövő évi költségvetési és adótörvényeket, akkor lemond. Ilyen körülmények között hogyan dolgoznak a fent vázolt részprogramokon? S mik a megvalósulás esélyei?

Az országnak az az érdeke, hogy elfogadott költségvetése és stabil kormánya legyen. Nem kétséges, hogy a mostani adó- és költségvetési javaslataink az ország versenyképességét érdemben javítják. Épp ezért én bízom abban, hogy e javaslatok jó kiindulópontot jelentenek az SZDSZ-szel kötendő megállapodáshoz.

Kocsi Margit – N. Vadász Zsuzsa-->