Helyzet van

Bár a történetnek messze nincs még vége, kezdenek összeállni a Magyarországnak nyújtott nemzetközi mentőcsomag kirakójátékának részletei. Kiderült például, hogy a példátlan beavatkozásra nemcsak az államcsőd fenyegetése miatt volt szükség, hanem a bankrendszer megsegítése miatt is. Itt azonban érdemes rögtön pontosan fogalmazni – már amenynyire ez ebben a pillanatban lehetséges –, mert a tét is óriási.

Eddig azt hallottuk az illetékesektől, hogy a magyar bankrendszer alapjai szilárdak, jövedelmezősége kiemelkedő. Ezt kellett mondaniuk. Nemcsak azért, mert bármilyen más kijelentés végzetes, öngerjesztő hatással járhatott volna, hanem mert ráadásul igaz is. Ami drámaian megváltozott, az a finanszírozási környezet: az anyabankok nehézségei miatt elapadtak a devizaforrások, az állampapírpiacon mindenki eladni akar, a bankok a befektetési alapokból kizúduló pénzt kimagasló betéti kamatokkal próbálják visszacsalogatni. Aki pedig korábban maga is kockázatos külfödi piacokra merészkedett a nagy profit reményében, annak most az ottani leány veszteségeit is le kell nyelni.

A nemzetközi hitelből finanszírozott 600 milliárd forintos banki alap minden részlete még nem ismert, az azonban látszik, hogy az elvileg minden pénzintézet számára vonzó állami garancia a devizaforrás bevonására csak azoknak hozzáférhető, akik beengedik tulajdonosnak az államot. Erre a legesélyesebbnek az OTP Bank látszik, amely nem kaphat anyabanki mentőövet, és amelyet a hírek szerint érzékenyen érinthet a forint gyengülése is. A növekvő kockázatokat a pénzintézet részvényeinek legutóbbi mélyrepülése is jelzi, noha a legnagyobb magyar bank tőkehelyzete, nyereségessége egyébként erősnek mondható. Csakhogy most különleges időket élünk. Amikor a likviditás és a bizalom fenntartása mindent felülmúló érdek. És amikor ostoba interpretációkkal sokat lehet ártani.