Válságstratégiák

„A jelenlegi körülmények között a költségvetés konszolidációja minden máshoz meghatározó jelentőségű előfeltétel” – erre az egyértelmű álláspontra helyezkedett az Európai Unió pénzügyi biztosa lapunknak arra a kérdésére, a restrikció vagy az adócsökkentés szolgálja-e inkább Magyarország kilábalását. Világos beszéd, egy hitelezőnkké előlépett intézmény képviselőjétől nem is igen várhat mást az ember. De ettől függetlenül is a tűzzel játszik az (ha még nem lett volna elég az eddigi ízelítő), aki a fiskális és monetáris szigor lazítását javasolja a mostani helyzetben, lesz, ami lesz alapon.

Az egyre borúlátóbb konjunkturális előrejelzések közepette a kínálati oldal ösztönzésének – az említett veszélyeken túl – egyébként is korlátozott lehet az eredményessége. Ha nincs kereslet a termékeinkre, szolgáltatásainkra, kidobott pénz lehet az adócsökkentés, különösen, ha fedezetlenül tesszük, mint ahogy azt sokan ajánlják. Ilyen környezetben sokkal felelősebb magatartás a munkaadók által javasolt bérbefagyasztás. Ez – amellett, hogy munkahelyeket menthet meg – mérsékli az inflációs nyomást is, lehetővé téve a jegybank kamatcsökkentését, akár gyengébb forintárfolyam mellett is. Ráadásul úgy segíti át a vállalkozásokat a legnehezebb perióduson, hogy eközben nem veszélyezteti a költségvetés kiemelt figyelemmel szemlélt pozícióját.

A bérbefagyasztás persze – számos előnye ellenére – önmagában nem csodaszer, nem indítja be a fenntarthatóan gyorsabb növekedés motorjait. De kellő alapot képezhet ahhoz, hogy a válság elmúltával meglegyenek a források egy érdemi adóreform megtámogatásához, akár már jövőre. Különösen, ha ezzel párhuzamosan már most elkezdődne az önkormányzati és szociális rendszer racionalizálása, illetve a mostani maszatolás helyett végre érdemben egyszerűsödne az adórendszer. Légvárak építése helyett inkább foglalkozzunk az alapok megerősítésével.