A szavak szintjén egyelőre nem sok minden változott. A múlt héten Davosban tanácskozók továbbra is a globalizációban látják a boldogulás leginkább célravezető eszközét, és a felszólalók kórusban óvtak attól, hogy a válság protekcionista hullámot indítson el a világban. Az amerikai élénkítő csomag protekcionistának titulált kitételei ugyancsak vehemens reakciókat váltottak ki az uralkodó gazdasági rendszer védelmezőinek a részéről.
A tudathasadás ott kezdődik, hogy a protekcionizmus felé kacsingató politikusok eddig maguk is a globalizáció hangos szószólói voltak, élükön természetesen az amerikai kormányzattal. Az sem vitás persze, hogy ezt kizárólag önös érdekből tették: amíg a fejlett országok hasznot húztak a kereskedelmi korlátok lebontásából, erre ösztönözték szegényebb, vonakodó partnereiket.
Az elbizonytalanodást most az okozza, hogy a globalizmushívő politikusok már nemcsak a fejlődő országokkal, hanem saját választóikkal is egyre inkább konfliktusba kerülnek. A válság azonban csak olyasmire világított rá, ami már eddig is érezhető volt. Arra ugyanis, hogy a kereskedelem és a GDP bővülésével a nyugati világban sem tartott lépést az átlagpolgárok életszínvonalának javulása. Sőt, a globalizáció „melléktermékeként” szárnyra kapó kiszervezések jelentős társadalmi feszültségek forrásává váltak.
Így aztán az amerikai választók jelentős része valószínűleg épp a Barack Obamától várt változás részeként üdvözli a máshol protekcionistának bélyegzett terveket. És ha odáig nem is megyünk el, hogy a mostani válságot a globalizáció válságának tekintsük, a választókat szerte a világon nehéz lesz meggyőzni az eddigi politikák folytatásának helyességéről.
Beöthy Ákos A szerző -->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.