Vissza az alapokhoz

Következmények nélküli világ? címmel írt bejegyzést a minap a Világgazdaság Online blogjába a Siemens Zrt. elnök-vezérigazgatója. Szentkuti László a devizahitelesek megsegítését célzó kormánytervekre reagálva felteszi a kérdést: „Hogyan is várhatnánk lényeges változásokat, javulásokat, eredményeket, ha mindig minden meglévő helyzetet fenntartani igyekszünk, és mindenkit megmentünk?” A cégvezető szerint mindezen nem is lehet csodálkozni, hiszen „a bankszektorban sem történt felelősségre vonás, mindenkit minden alól felmentenek, már ez lett az általános elvárás is”. Szokatlanul szókimondó hang ez egy német nagyvállalat magyar leányának vezetőjétől, ugyanakkor rendkívül tömören és pontosan fogalmazza meg a jelenleg pusztító válság igazi veszélyét: a piacgazdaság működésének alapvető mechanizmusai, magatartásmintái, értékei kezdenek megkérdőjeleződni.

Vajon mit gondolhat most például az a magyar állampolgár, aki a takarékosságra intő szólamokat megfogadva félretette pénzét a nehezebb napokra, sőt, volt olyan „fejlett pénzügyi kultúrája”, hogy a megtakarításait diverzifikálta, és részvényekbe, befektetési alapokba fektetett. Nem elég, hogy ezeken most komoly összegeket bukott, de ha a kormány megsegíti a gyenge forint miatt bajba került devizahiteleseket, akkor az adóján keresztül még azokat az adósokat is ő finanszírozhatja, akik felelőtlenül nagy kockázatot vállaltak. Vajon hogyan hat majd a pénzügyi kultúrára, ha a „hangyáknak” kell jótállni a „tücskökért” is?

A kormánynak persze jó oka van arra, hogy ne hagyja magára az adósokat: hiteleik tömeges bedőlése a bankrendszeren keresztül a vétlen ügyfeleket is sújtaná magasabb kamatok, elutasított hitelkérelmek formájában. Ez azonban egy további „igazságtalansághoz” vezet el. A korábbi években a térségünkben igen jól kereső bankok ugyanis jelenlegi refinanszírozási nehézségeik miatt most tetemes közpénzt próbálnak „gründolni” hitelezésük fenntartására, bővítésére. Ez még azokban is visszatetszést kelthet, akik képesek és hajlandók is belátni, hogy a korábbi hitelboom jórészt a fejlettségi szintünkből adódó természetes jelenség volt, a mostani válság nagyságát pedig nem lehetett előre látni. Ha az a képzet erősödik meg, hogy a profit a banké, a kockázatot viszont a veszteséggel együtt az állam és az adófizetők viselik, az a piacgazdaság alapértékeibe vetett hitet teheti tönkre.

A tömegpszichózis szempontjából olajat önthetnek a tűzre a felelőtlen vezetők luxusköltéseiről érkező hírek, amelyek nemcsak a közvélemény, de a részvényesek frusztráltságát is erősíthetik. Emlékezetes, hogy az AIG vezetősége például nem sokkal azután töltött el egy hetet egy kaliforniai luxusüdülőhelyen – összesen 440 ezer dollárért –, hogy az állam 85 milliárd dollárért tőkét emelt a biztosítóban. John Thain, a Merrill Lynch volt vezetője a múlt év végén közvetlenül azelőtt gyorsította fel 4 milliárd dollárnyi menedzserbónusz kifizetését, hogy a Bank of America átvette a cégét, majd 20 milliárd dollárt kért a kormánytól a befektetési bank túlzott veszteségeire hivatkozva. A sort folytathatnánk.

Nem vitás, ezek a jelenségek óriási károkat okoznak a piacgazdaság megítélésében, és ez jóval a válság elmúlta után is éreztetheti majd a hatását. Ami azért különösen veszélyes, mert sokan már a gyermeket is kiöntenék a fürdővízzel együtt, és magának a kapitalizmusnak a létjogosultságát kérdőjelezik meg. Holott látni kell, a mostani gondok nem a rendszer alapjaira vezethetők vissza, hanem főként a globalizációra, illetve az azt követni képtelen szabályozásra. A kormányoknak épp ezért azon kellene fáradozniuk, hogy visszaállítsák a sokszereplős, tisztességes verseny feltételeit, ahol a felelősség, a kockázatvállalás és a teljesítmény nem üres szavak csupán. Ha nem ezt teszik, sőt, ennek éppen az ellenkezőjét, azzal csak hordót raknak a szónokok alá.

A szerző a Világgazdaság rovatvezetője