A zöld növekedés

Az Európai Bizottság tavaszi csúcstalálkozóján úgy döntött, hogy ötmilliárd eurót szán gazdaságélénkítő, nagyrészt energiával kapcsolatos projektek támogatására. Dánia egyetért azzal, hogy az infrastrukturális fejlesztések – köztük az új balti-tengeri földgázvezeték terve – prioritást kapjanak. Fontosnak tartjuk az energiabiztonság kérdésének figyelembevételét is: ennek lényege, hogy az EU kiemelten támogat olyan projekteket, mint a Nabucco gázvezeték megépítése, amely Közép-Ázsiából és a Kaukázus területéről juttat majd gázt Európába, és így elősegíti, hogy hosszú távon ne egyetlen nagy külső szolgáltatótól, Oroszországtól függjön Európa energiaellátása. Ugyanakkor azt kell mondanunk, hogy az energiahatékonysággal kapcsolatos európai szintű lépések egyáltalán nem elégségesek.

Kevesen tudják, hogy az Európai Unió elfogadott egy 20 százalékos energiahatékonyság-növelési célkitűzést. Ez az Európai Bizottság 2007. márciusi csúcstalálkozóján megszületett „20-20-20-as célkitűzés” része: az EU-tagállamok megállapodtak abban, hogy 2020-ra 20 százalékra bővítik a megújuló energiák részesedését, 20 százalékkal növelik az energiahatékonyságot, és 20 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. Sajnos a tagállamoknak csak a megújuló energiákkal és az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos célokat kötelező elérniük, holott az energiahatékonyság növelésének is ebbe a körbe kellene tartoznia.

A közelmúltban lezajlott gázkrízis, amikor Oroszország ismételten szüneteltette a gázszállítást Ukrajna felé, Európa nagy részén igen komoly következményekkel járt. Naivitás volna azt gondolni, hogy ilyesmi többé nem fordul elő. Az energiabiztonság a kül- és a biztonságpolitika egyik központi témájává vált.

A válság kezelése nem merülhet ki annyiban, hogy új energiabeszerzési források után kutatunk. A gazdasági problémák, amelyekkel szembe kell néznünk, szintén az energiahatékonyság növelésének fontosságát mutatják. Igaz, hogy az energia világpiaci ára ma alacsonyabb, mint hat hónappal ezelőtt volt, de ez a gazdasági visszaesés természetes velejárója: az energiaárak nemsokára ismét növekszenek.

Az, hogy az EU az energiahatékonyságot növelő projektek támogatásával akarja talpra állítani az európai gazdaságot, józan válasznak tűnik a kihívásokra, s különösen a közép- és kelet-európai tagállamokban vezethet kézzelfogható eredményekhez. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a szükségtelen energiafelhasználás és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése jelentős hatással lenne a közép- és kelet-európai gazdaságokra: a távfűtési hálózatok felújításával és a berendezések modernizálásával az energiafelhasználás akár 40-60 százalékkal csökkenhetne. Az ilyen típusú beruházások alig egy-két év alatt megtérülnek. Hosszú távon akkora megtakarításról van szó, hogy a régió országai nem is engedhetik meg maguknak, hogy eltekintsenek a modernizációtól. Újabb típusú keringtető szivattyúk, hőfokszabályozók és mérők beszerelésével, illetve az egyéni számlázási rendszer bevezetésével a fogyasztók kiadásaik akár 50 százalékát is megtakaríthatnák.

A lakásépítés és -felújítás területén is óriási az energiamegtakarítás lehetősége ebben a régióban. Az új energiatakarékos ablakok és a modern szigetelés felszerelése is komoly eredményeket hoz. Egy átfogó felújítási program 50–185 ezer új munkahelyet teremtene a térségben, s évente akár 62 millió tonnával is csökkentené a szén-dioxid-kibocsátást. A felújított otthonok hőfogyasztása 70-80 százalékkal alacsonyabb a korábbinál!

A görög krízis szó eredeti jelentése: fordulópont. Átgondolt, környezetünket védő, ugyanakkor az energiabiztonságot is szem előtt tartó hatékonyságnövelő programokra van szükségünk.

Per Stig Moller Dánia külügyminisztere; Connie Hedegaard az ország klíma- és energiaügyi minisztere