Kényszerzsugorodás

Pénzügyi válságra volt szükség a lakosság eladósodásának megállítására. Az elmúlt közel egy évtizedben ugyanis a könnyen felvehető hitelek elterjedése egyre csökkentette a megtakarítási hajlandóságot. A hosszabb távon a gazdasági növekedést meghatározó beruházásokat ezért túlnyomórészt külföldi források biztosították, miközben a belföldi fogyasztás egyre fenntarthatatlanabb ütemben növekedett.

Most sem az öngondoskodás vagy a felelősebb fogyasztói magatartás eredményezte a fordulatot, hanem a hitelcsapok elzárása. Emiatt már nem képes tovább csillapítani fogyasztása visszaesését a lakosság, vagyis nem tud a korábban megszokott mértékben elszakadni az egyébként romló jövedelmi helyzetétől. A „kisimítás” amúgy is azt feltételezi, hogy előbb-utóbb visszatér a korábbi trendhez a jövedelemnövekedés, erre azonban a romló magyar növekedési potenciál miatt kevés az esély.

De hibáztathatók-e a fogyasztók a korábbi magatartásukért? Az egyének, illetve háztartások elsősorban a korábbi tapasztalataikra, valamint a sajtóra és a pénzügyi tanácsadóikra építhetnek döntéseik meghozatalakor. Az évtizedek óta nem látott pénzügyi válságot utóbbiak sem jelezték időben, így joggal feltételezhették a hitelfelvevők, hogy minden marad a megszokottak szerint, például az euró árfolyama is a 250 forint körüli tartományban.

Most az új feltételekhez alkalmazkodnak a gazdasági szereplők, ez fokozott óvatosságot követel tőlük. Ezzel azonban önmagát is erősíti a válság, mivel az indokoltnál is jelentősebb fogyasztás- és beruházáscsökkenés valószínű az idei évben. Ugyanez a túlreagálás a legtöbb gazdaságban megfigyelhető, nem magyar jelenség. Csakhogy máshol a kormányok valamennyire képesek ezt ellensúlyozni saját költekezésük fokozásával, míg Magyarország akkor játszotta ki ezt a lapot, amikor nem lett volna rá szükség.