Biztos pénz

Nem a legnagyobb bevétel, de legalább biztos – ez az alapelv mozgathatta a hazai bankokat, amikor többen is úgy döntöttek, hogy az uborkaszezon kellős közepén szigorítanak a lakossági számlavezetés kondícióin.

Higgadtan, „kívülről” értékelve a helyzetet logikusnak tűnik a lépés, hiszen a gazdasági válság szűkös napjaiban alig akadt olyan terület, amelyen pénzt lehetne keresni: a betétekért horribilis kamat dukál az ügyfélnek, hitelezni a megnövekedett kockázatok miatt alig lehet, és a költségcsökkentésnek is vannak ésszerű határai. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az elmúlt években majdnem duplájára duzzasztott fiókhálózatot is fenn kell tartani valamiből.

Ráadásul a folyószámlaköltségek emelésének nem is túl nagy a kockázata: a hazai lakossági ügyfelek ugyanis többnyire csak akkor váltanak pénzügyi szolgáltatót, ha a régi bankjuk valamivel csúnyán kiverte náluk a biztosítékot. (Az alacsony mobilitást több tényező magyarázza: sokan tartanak a számla átvitelével járó papírmunkától, a kliensek jelentős része több csatornán kötődik egy adott bankhoz, vagy egyszerűen nem is figyeli a számlaköltségei alakulását.)

Persze a bankok most sem bíztak semmit a véletlenre. Ezúttal ugyanis nemcsak a stabil tételt jelentő – és az ügyfelek által is viszonylag jól nyomon követhető – havi számlavezetési díjat emelték, hanem a kevésbé látványos elemeken is módosítgattak ezt-azt: az ingyenes SMS vagy egyenleglekérdezés már nincs ingyen, utalásnál nincs felső költséghatár, vagy éppen a százalékos jutalékok növekedtek meg egy kissé, kevésbé látványos módon emelve ezzel az ügyfél kiadásait.

Havi néhány száz forintos többletköltség miatt viszont várhatóan kevés ügyfél mondja fel a szerződését vagy rendez jelenetet a fiókban. Egyébként is, felesleges a mérgelődés: számlát vezetni mégiscsak kell valahol.