Mi ez a szag?

„Be kellett fognom az orromat, amikor ezeket a cégeket megmentettük az összeomlástól. Ugyanúgy undorít, mint magukat” – mondta vasárnap Kansas Cityben a városházán Ben Bernanke, amikor – az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnökei közül elsőként – egy lakossági fórumon kérdésekre válaszolt. Bár a vegyipari cégek nem épp a kellemes illatukról ismertek, a BorsodChemet (BC) megsegítő magyar állam képviselői talán mégsem lesznek ennyire finnyásak, ha valóban 100 millió eurós hitellel támogatják meg a nagy múltú vállalatot. Hiszen a világnak ezen a felén még „békeidőben” sem számít illetlenségnek közpénzzel megerősíteni egy magánvállalatot, a mostani válságban azonban minden fenntartást szertefoszlat a munkahelymegtartás abszolút elsőbbsége.

Kétségtelen, hogy 3600 dolgozó állásának a megmentése – ha azok valóban veszélyben forognak – nyomós érv lehet a kormányzati beavatkozásra. Ha a Financial Times értesülései helytállók, akkor a kormány ráadásul komoly feltételeket szab a kölcsönhöz: a BC tulajdonosának tőkét kell emelnie, és a hitelezőknek is áldozatot kell hozniuk.

Mégis, nem árt felidézni, hogy a Permira, amely összesen 20 milliárd euró befektetést kezel 190 európai vállalatban, ugyanazzal a finanszírozási technikával vette meg 2006-ban a BC-t, mint amelyik főként Amerikában volt divat a korábbi pénzbőség idején. Az 1,63 milliárd eurós vételár közel háromnegyedét ugyanis hitelből fizette ki, annak törlesztését pedig a megvásárolt cégre hárította. A konstrukció fellendülés idején busás profitot hozhat a magántulajdonosoknak, válság idején azonban kártyavárként omolhat össze. Hacsak nem dob mentőövet az állam.

Nem véletlen, hogy Washingtonban és Brüsszelben most a magántőke-társaságok megregulázására készülnek, hogy a jövőben megelőzhető legyen az ilyen veszteségek kényszerű „társadalmasítása”. Addig pedig legfeljebb befoghatjuk az orrunkat.