Tényleg olcsók lennénk? Oszkó Péter reagál

Az összehasonlító elemzésekből – amelyeknek adatforrása az Európai Bizottság AMECO adatbázisa, illetve az OECD – az derül ki, hogy a magyar munkaköltség régiós viszonylatban meglehetősen magas. Az ellentmondás feloldása a részletekben rejlik.

Egyrészt a két forrás teljesen eltérő módszertannal készül, másrészt az UBS felmérésében különösen a nettó béreken és azok vásárlóerején van a hangsúly, míg a bizottság adataira alapozott makroelemzéseket a bérköltségek érdeklik. A kettő között pedig ott állnak az adók és járulékok.

A legfontosabb különbség, hogy a bizottság adatai a teljes bérkompenzációra vonatkoznak, azaz a munkavállalót terhelő adók és járulékok mellett tartalmazzák a munkaadó által fizetett tb-járulékokat is.

Az UBS viszont – bár rákérdez az adók és járulékok nagyságára – csak a nettó és a bruttó bérekre közöl adatot, munkaköltségre nem. Ha megvizsgáljuk a bizottság adatait, az derül ki, hogy a vásárlóerő-
paritáson számolt bérkompenzáció Magyarországon a legmagasabb: 2008-ban az EU27 átlagának 71,7 százaléka. Ugyanez az érték Csehországban 68,4, Szlovákiában 54,8 százalék, a többi régiós országban pedig még alacsonyabb. (Megjegyezzük azonban, hogy a bizottság 2008-as adata egyelőre becslés, és nem tartalmazza azt az információt, hogy 2008 végén a forint a régió valutáitól erőteljesebben értékelődött le.)

Az OECD Taxing Wages 2008 kiadványa szerint éppen Magyarországon és Csehországban a legmagasabb a munkaadói társadalombiztosítási járulék a teljes munkaköltség arányában (közel 26 százalék, szemben a szlovák 20,8 és a lengyel 15,6 százalékkal), ez egy részét magyarázza a régiós különbségeknek. Ezenkívül hazánkban a személyi jövedelemadó a munkaköltség arányában kétszerese (15,8 százalék) a visegrádi országokénak (6,0–8,2 százalék). Ennek következtében az OECD-országok között az adóék (az adók és járulékok teljes munkaköltséghez viszonyított aránya) Belgium után a második legmagasabb hazánkban. Ezt egyébként megerősíti az UBS felmérése is: a vizsgált 73 városból Budapesten a nyolcadik legmagasabb az adóék.

A bizottság által közölt béradatokat az Eurostat által mért vásárlóerő-paritáson számolva tehetjük összehasonlíthatóvá. A vásárlóerő-paritás készítésekor az Eurostat lényegében az összes elérhető árut és szolgáltatást figyelembe veszi. Az UBS ezzel szemben egy a felmérésből származó fogyasztói kosárhoz viszonyítja a béreket. Ez a kosár a nyugat-európai fogyasztó preferenciáit tükrözi, és feltételezésük szerint minden országban egyforma arányban tartalmaz bizonyos termékeket. Ez természetesen torzításokhoz vezethet. Ha egyébként nem vásárlóerőparitáson, hanem egy külföldi termelővállalat szempontjából nézve euróban tekintjük a béreket, a regionális sorrend nem változik, bár a szintekben van különbség.

Szintén fontos különbség, hogy az UBS a felmérést egyes városokra vonatkozóan készíti el, míg a bizottság egész országokra (országos átlagokra) vonatkozóan közli a bérkompenzációt. Amenynyiben a regionális bérkülönbségek Magyarországon relatíve kisebbek, mint az árkülönbségek (azaz a magyar régiókban a bérek vásárlóereje viszonylag nagyobb, mint például Bulgáriában), akkor az UBS felmérése kevésbé tükrözi a valóságot.

Összefoglalva elmondható, hogy az UBS felmérése egy fogyasztói szempontú megközelítés, és lényegében semmit sem mond arról, hogy Magyarország hogyan áll a munkaerőköltségek relatív helyzetét tekintve; márpedig egy befektető szempontjából ez a fontos. A magas, munkavállalót és munkaadót terhelő adók és járulékok következtében ugyanis mind a vásárlóerő-paritáson, mind az euróban számított bérköltségek a régiós országok közül hazánkban a legmagasabbak.

A szerző a Magyar Nemzeti Bank elemzője

Oszkó Péter immár nem először - nagy örömünkre - olvasói hozzászólásban reagált a cikkre.

"Persze azért egy igazán korrekt elemzés kitért volna rá, hogy egy befektető nem a historikus, hanem a jövőbeni adószabályok alapján tervez, márpedig a munkabérre rakódó adóék 9%-kal csökken 2010-ben a már elfogadott adójogszabályok szerint. Így aztán a cikkíró által idézett módszertan szerint is minden ismert elemzés azt prognosztizálja, hogy a visegrádi országok közül 2010-ben már Magyarországon lesz a legalacsonyabb a munkaerőköltség. Egy jó fél éve még értettem volna egy ilyen, 2008-as adatokat elemző cikk motivációit, most viszont sajnálom, hogy a lényeg kimaradt belőle."

Oszkó Péter

A választ megtalálhatja az elemzés alatti kommenteket megjelenítő részben is.