A tűnő polgári erény

Egyértelműnek látszik ugyanis, hogy a korlátlan hitelekre alapozó amerikai életforma az utóbbi időszakban a magyar fogyasztókra is jellemző magatartássá vált. A jövedelmeket meghaladó fogyasztás a társadalom minden rétegében tömegessé vált.

A lakosság teljes megtakarítása jelenleg 8000 milliárd forintra tehető, és az elmúlt két évben csak szerény mértékben emelkedett. A korábbi 6-7 százalékos megtakarítási ráta 0 közelébe került. Ugyanakkor az évtized elején még szerény lakossági hitelállomány gyorsan bővült, jelenleg már közelíti a megtakarításokat. Ez azzal a kedvezőtlen makrogazdasági következménnyel járt, hogy a rekordmagasságba ugrott költségvetési hiány finanszírozásában a viszonylag olcsó lakossági megtakarítások ma már nem igazán képesek érdemleges szerepet játszani, a jóval drágább külföldi hitelek pedig tovább fokozzák a növekvő eladósodottságból adódó nehézségeket.

Bár a lakossági megtakarítási hajlandóságot nagyon sok tényező befolyásolja, itt és most csak a reálkamatra utalnék. Megítélésem szerint a teljes lakossági megtakarítások jelenlegi kamata évi 7 százalékra becsülhető, a kamatadóval csökkentett hozam pedig 5,6 százalékra adódik. A 2009-re prognosztizált éves infláció 5,5 százalékra tehető. Figyelembe véve az egyéb költségeket is (és nem említve a jelentős kockázatokat), a jelenlegi lakossági megtakarításokon nincs reálkamat, igazából a pénz értékének megőrzésére van csak mód. A helyzet később sem változik érdemben, sőt minden jel szerint a reálkamat negatív előjelűvé válik.

A mostani és a várható 2010-es helyzetben tehát nagyon üdvös lenne a kamatadó mielőbbi csökkentése, megszüntetése. Ez az adott helyzetben és 2010-re 1,5-2 százalékos reálkamatot eredményezhetne, amely jótékony hatású lenne a megtakarításokra. Hiszen gazdaságilag irracionális, szociális szempontból pedig példátlan a megtakarítók pénzének ingyenes használata, miközben azon a közvetítő bankok és a hitelfelvevők jelentős haszonra tesznek szert. Elvárható-e, hogy a betétesek – reálkamat nélkül, jelentős kockázatok mellett – komoly erőfeszítéseket tegyenek megtakarításaik növelése érdekében?
A probléma azonban az, hogy az a zsákutca, amelybe az elfutott költségvetési hiány és a 80 százalék körüli adósságállomány miatt kerültünk, minden, a jövő szempontjából racionális pénzpolitikai változtatást megtorpedóz. A kamatadó megszüntetése éves kitekintésben a költségvetés bevételeit azonnal érezhetően, néhány 10 milliárd forinttal csökkentené, ezért az óvatosság aligha mellőzhető.

A hiány növekményének finanszírozási forrását azonban a megnövekvő betétállomány automatikusan megteremtené. Sőt, az erősödő megtakarítás növelné a hazai források arányát a felárakkal megszerezhető külföldi hitelekkel szemben, és kedvező hatású lenne a mostani, nehezen elviselhető hitelek terheinek mérséklésére is.
A legfőbb következtetésem tehát az, hogy a mostani pénzügyi, hitelezési válságból való kilábalás egyik alapvető előmozdítója nem a költekező, a rendelkezésre álló jövedelmet rendre meghaladó fogyasztói magatartás és ennek elősegítése, továbbá a hitelezés ismételt mozgásba hozása, hanem az évszázados hagyományú takarékos, felhalmozó jellegű fogyasztási attitűd megerősítése, ösztönzése. A mostani válság ugyanis megmutatta és a hétköznapok drámájává tette, hogy a társadalmi szintű súlyos túlköltekezéssel elérhető növekedési és fogyasztási többlet napok alatt semmivé válik, és az újrakezdés kínjait éveken át kell elszenvedni.

A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója