Erős bankszövetség kell

Nehéz örökséget vett át elődjétől: a bankszektor megítélése a mélyponton áll, miközben lassan napi szinten vetődnek fel ötletek a hitelintézeti piac szabályozását vagy inkább megregulázását illetően, legutóbb épp a jegybank oldaláról. Ilyen helyzetben miért vállalta újra a bankszövetség elnöki tisztét?

Amikor tizenkét év után nem jelöltettem magam újra elnöknek a Magyar Bank-szövetségben, akkor komolyan gondoltam az elhatározást. Úgy véltem, ilyen hosszú idő után itt az ideje, hogy más fogja össze az ágazati érdekvédelmet. Közben nehezedett a helyzet, és az elődöm lemondása után a jelölőbizottság – a bankok döntő többségének óhaját képviselve – megkeresett azzal, hogy vállaljam el a jelölést. Úgy gondolták, hogy a most kialakult helyzetben megfelelő tapasztalattal rendelkező vezetésre van szükség. Ilyen felkérésnek pedig nemhogy nem mondhattam ellent, hanem nagyon nagy megtiszteltetést jelentett számomra.

Mi az oka annak, hogy Csányi Sándor az OTP és Papp Edit az Erste részéről is bekerült az elnökségbe? A szervezet súlyát kívánták növelni, vagy csak egyszerűen nem maradt több magyar nagybanki vezérigazgató a piacon?

Határozott véleményem, hogy a magyar bankszektornak alapvető érdeke ágazati szövetségének erősítése, hogy annak vezető testületében a meghatározó piaci szereplők első számú vezetői helyet kapjanak. Persze az előző elnökség is erős volt, de ez talán még erősebb, ezzel is deklarálva azt az érdekérvényesítő képességet, amelyre a bankrendszernek ma szüksége van.

A politika számára is kiváló szereplési felületet nyújt a magyar bankpiac, és a közelmúlt nyilatkozatai alapján nem lehet arra számítani, hogy a választások után megváltozna ez a helyzet: gondolok például arra, hogy a Fidesz elnöke leendő miniszterelnökként már a lakáshitel-végrehajtások felfüggesztését tervezi. Hogyan próbálják kezelni ezt a kérdést?

Választások közeledtével a bankszektor mindig kedvelt témája a politikának, de bizonyos keretek között ez belefér a rendszerbe. Most viszont sokkal élesebb a helyzet, mint korábban volt. Ez egyértelműen a pénzügyi válságnak köszönhető, amelynek kialakulásában komoly felelősség jutott az amerikai bankszektornak, továbbá Európa egyes hitelintézeteinek. Ebből eredően – bár a magyar bankszektor nem járult hozzá a válság kialakulásához – nem csoda, hogy a szektor felelősségét érintő gondolatok itthon is megjelentek. Ráadásul a válság nyomán az egész világ a bankszektor megregulázásának lázában ég. Sorban érkeznek az ötletek arra, hogyan lehet a rendszert keretek közé szorítani, és a transzparencia is rendkívül népszerű szófordulattá vált. Ezek a felvetések részben jogosak, az erősebb felügyelet vagy szabályozási rendszer szükségességét nem lehet vitatni. Megjegyezném ugyanakkor, hogy a magyar pénzügyi rendszer a legnehezebb időszakban is jól vizsgázott: a felügyeleti rendszer jól működött, a bankoknak nem volt szükségük állami beavatkozásra, a hitelintézeti szektor még ebben a helyzetben is pozitív eredménnyel zárta az első fél évet. Természetesen a világgazdasági válság fölvetett korábban nem létező problémákat. Ezeket meg kell oldani, és implementálni kell a fogyasztóvédelmi, illetve a versenyt erősíteni hivatott uniós direktívákat is. Ezen három tényező miatt – a politikából, a gazdasági válságból és a fogyasztóvédelmi kérdésekből – alakult ki negatív hangulat a bankrendszerrel szemben, amelyet feltétlenül kezelni szükséges. Első számú feladatomnak azt tartom, hogy hangsúlyozottan szakmai mederbe tereljük a felmerülő kérdéseket. Ha pedig nem értünk valamit, az bizonytalanságot szül, és ez veszélyes mind az ügyfelek, mind a piaci szereplők szempontjából: az érintettek közös érdeke, hogy a bizalom fennmaradjon. Ez utóbbi szempontból nagyon komoly előrelépésnek tartom a magatartási kódex létrejöttét.

Több oldalról, többen is felhívták ugyanakkor a figyelmet arra, hogy sem a magatartási kódex, sem a jegybank által javasolt szigorítások nem oldják meg a már gondban lévő adósok problémáit. Mennyire látja eredményesnek a kormányzati, illetve piaci oldalról tett eddigi intézkedéseket?

Ezeket kifejezetten eredményesnek látom, ugyanakkor hadd jegyezzek meg valamit: hajlamosak vagyunk átsiklani afölött, hogy az ügyfelek döntő többsége – ha nagy nehézségek árán is, de – eleget tesz a bankokkal szembeni kötelezettségeinek. Lényegesen kevesebben vannak azok, akik – önhibájukon kívül, vagy részben abból eredően – túlvállalták magukat, de hajlandók és képesek is törleszteni, igaz, megváltozott feltételrendszer mellett. Számukra nyújthatnak segítséget az állam által felajánlott támogatott vagy a bankok által kidolgozott átütemező konstruk-ciók. A harmadik, egyben legkisebb létszámú csoport gondjait ugyanakkor nem lehet kereskedelmi banki eszközökkel kezelni: azok az adósok, akik teljesen elvesztették hitelképességüket. Esetükben kizárólag szociálpolitikai eszközök jelenthetnek megoldást, amelyek már kívül esnek a hitelintézetek hatáskörén.

A bankok idei első féléves eredményei nem rosszak – bár elég vegyes a kép –, ám a portfólió további, jelentős romlása akár szinte teljesen el is tüntetheti az idei profitot. Ezen a téren mire számít?

Rendszerszinten mindenképp nyereséges lesz a szektor, ám a második fél év az elsőnél rosszabbnak ígérkezik, emellett akadnak majd veszteségbe forduló szereplők is. Tartok tőle, ez a folyamat 2009 végén nem is ér véget.

Időről időre felreppenek olyan hírek a piacon, hogy ez vagy az a bank éppen eladó, vagy a saját, vagy az anyavállalatának gondjai miatt. Lehet-e annak realitása, hogy akár nagyobb szereplők is gazdát cseréljenek a közeljövőben?

A gazdasági válság nyilvánvalóan szegmentálja a világ bankszektorát, ennek olyan hatása is lehet, hogy egyes szereplők eltűnnek a piacról. Ugyanakkor nem látom, hogy Magyarországon ilyen fejleményre kellene számítani rövid távon, hiszen hat-nyolc nagybankot elbír a piac, és az anyaintézmények is elkötelezettek az itteni jelenlét iránt.

A hazai cégek arra panaszkodnak, hogy nem kapnak új hitelt a bankoktól, miközben a hitelintézetek jegybanki kötvényekben parkoltatják a pénzüket. Erre többnyire az a válasz, hogy a jól működő cégek továbbra is kaphatnak pénzt. Mi az igazság?

Nagyjából 160 százalékos hitel/betét aránynál nem értem, hogyan vetődhet fel ez a kérdés egyáltalán. Emellett azt is tudomásul kell venni, hogy csökkenő GDP-nél a hiteligény is mérséklődik, hiszen nincs is mire új kölcsönöket kérni. A kockázati étvágy – érthető módon – szintén csillapodott, vagyis az új kihelyezéseket sokkal szigorúbb elbírálás előzi meg a bankoknál. Jelenleg a meglévő hitelállomány fenntartása jelenti a fő feladatot, ám azt is világosan kell látni, hogy ez csak az értékelhető jövőképpel rendelkező, életképes cégeknél lehetséges.

A válság hatásaként a létszám – és néhol a fiókszám is – csökkent: számítani kell-e további leépítésekre a szektorban?

A hazai hitelintézetek gyorsan reagáltak a válságra. Ennek részeként komoly költségoldali megtakarításokat hajtottak végre, amelynek része volt a létszám mérséklése, a fiókhálózat-bővítések leállítása. Úgy vélem, a működési költségek szintje már közel áll a lehetséges minimumhoz, így nagyobb léptékű leépítésekre már nem kell számítani a szektorban.

Bár a 20-25 százalékos tőkejövedelmezőség visszatértére kevés az esély, mikorra várható az, hogy a hazai bankszektor visszatér a normál kerékvágásba?

Az elmúlt években elért jövedelmezőségi mutatókat jó időre valóban el kell felejtenünk. A közelebbi kilátásokat pedig leginkább a makrogazdasági teljesítmény határozza meg: amíg ugyanis a gazdasági növekedés – a Magyarország szempontjából releváns nyugat-európai államok talpra állásával – nem indul be újra, nem látok esélyt arra, hogy a szektor jövedelmezősége emelkedésnek induljon. Ennek tükrében két-három éves távlatban lehet arra számítani, hogy a hazai hitelintézetek szempontjából konszolidálódik a helyzet.

1997-től elnök-vezérigazgatói pozíciót tölt be az MKB-nál, és több cikluson keresztül betölti a Magyar Bankszövetség elnöki tisztét is.

Utódja, Felcsuti Péter lemondását követően – ez év októberében – újra a szervezet elnökévé választották.

1997-től elnök-vezérigazgatói pozíciót tölt be az MKB-nál, és több cikluson keresztül betölti a Magyar Bankszövetség elnöki tisztét is.

Utódja, Felcsuti Péter lemondását követően – ez év októberében – újra a szervezet elnökévé választották. Erdei Tamás -->