Játék a tűzzel

Vajon nagyobb hitelességet eredményez-e önmagában az a tény, hogy egy párt meggyőző fölénnyel nyeri a választásokat? Netán több is kell ehhez?

Mi a jobb: ha a győztes beváltja nagyvonalú ígéreteit, vagy ha a megnyert választás után – kényszerhelyzetre hivatkozva – szembemegy azokkal? Lehet-e másképp? Megint ott tartunk, mint 2002 és 2006 előtt.
Varga Mihály, a Fidesz alelnöke szerint nincs kőbe vésve a jövő évi deficit mértéke.

A volt pénzügyminiszter szerint meglépik az adócsökkentést, ha törik, ha szakad. Fél éven belül pedig már aratják is annak gyümölcsét. Igaz, legutóbb már nem beszélt azoknak a „népsanyargató” intézkedéseknek a visszavonásáról, amelyek bírálatával pártja oly népszerűvé vált.
Mégis nagy kérdés: hova vezetne a „nagy ugrás”? Hiszen még komoly elemzők is – akik amúgy eddig keményen ostorozták az eladósodást – hajlamosak rózsaszínben látni a jövőt. Úgy vélik, az IMF és a piac meggyőzhető lesz majd az új magyar „sztoriról”.

A tűzzel játszanak. Az adócsökkentés kétségtelenül értelmesebb dolog annál, mint Medgyessy Péter pénzszórása volt, de ettől még tovább növeli az adósságot. Különösen veszélyes ez a mostani világgazdasági helyzetben, illetve az elfogadásra váró büdzsében meglévő kockázatok miatt.

Mintha ismét egy varázspálcától várnánk a megoldást. Pedig a feladat jóval összetettebb és nehezebb. Csak erről nem szokás a választások előtt beszélni.