Tiszta energia, tiszta pályázat, tiszta haszon

Alapvető probléma, hogy míg a hagyományos energiaszektorokban tevékenykedő vállalatok jelentős tartalékokkal, illetve megfelelő finanszírozással rendelkeznek, addig a megújuló energiákban érdekelt vállalatok többségének – jellemzően kisebb vállalkozások – komoly finanszírozási nehézségekkel kell szembenéznie. A hitelezési lehetőségek beszűkülése – hasonlóan a gazdaság többi ágazatában is – az energiaszektort is érzékenyen érintette. A nagy energetikai konszernek piaci pozíciójuk és a bankokkal ápolt tartós, jó kapcsolatuk miatt jobb feltételekkel juthatnak hitelhez, mint a kisebb vállalkozások.

A megújuló energiával foglalkozó cégek vagy éppen projektcégek egy jelentős része nem rendelkezik számottevő gazdasági múlttal, így számukra a hitelhez jutás feltételei még nehezebbek. Ez különösen igaz a most induló projektek hitelezése esetén. A megújuló energetikai beruházások – például egy szélerőműpark – esetén jellemzően a beruházás akár több mint 60-70 százalékát hitelből kívánja fedezni a beruházó. Éppen ezért nagyon könynyen az a helyzet állhat elő, hogy egy olyan, megújuló energiához kapcsolódó beruházás, amely kedvező pénzpiaci körülmények között gyorsabban megtérülne, a jelenlegi hitelezési gyakorlatra – elsősorban a magas kamatokra – való tekintettel csak sokára térül meg. Lehetséges, hogy egy megújuló energetikai beruházás éppen azért nem valósul meg, mert a magas kamatlábak veszteségessé tennék a beruházást.
Ez a prognózis megnehezíti, de akár veszélyeztetheti is az Európai Unió megújuló energiák iránti célkitűzéseit. Az Európai Unió tagállamai ugyanis elkötelezték magukat a mellett, hogy 2020-ra a közösség legalább 20 százalékkal az 1990. évi szint alá csökkenti az üvegházhatású gázok teljes kibocsátását. Az Európai Unió másik fontos energiapolitikai célkitűzése, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia részaránya a teljes közösségi energiafogyasztásból 2010-ig elérje a 21 százalékot. Ezen célok csak akkor valósulhatnak meg, ha a zöldenergiában érdekelt vállalkozások beruházási kedve és lehetősége is fennmarad a jövőben.

Magyarország az EU-csatlakozási szerződésben vállalta, hogy 2010-re a bruttó villamosenergia-felhasználás 3,6 százalékát (körülbelül 1600 GWh-t) termeli megújuló energiaforrások segítségével. Nem szabad elfeledkeznünk azonban arról sem, hogy Magyarország célszáma a megújuló energia felhasználásának részarányát illetően 2020-ra 13 százalék lesz, természetesen ez nemcsak a villamos, hanem az összes energiára vonatkozik. Ezen célok eléréséhez tehát rendkívül fontos, hogy minél több olyan befektető legyen, aki a hazai megújuló energiákba kíván befektetni.
E vállalásokon túlmenően a 2009. decemberi koppenhágai csúcson – amelyet a kiotói egyezmény megújításának szántak – várhatóan elfogadandó klímavédelmi lépések újabb kötelezettségeket rónak Magyarországra a megújuló energia felhasználására vonatkozóan. A klímavédelmi csúcstalálkozón az EU célkitűzése, hogy az 1990-es szinthez képest 2020-ig 25-30 százalékkal, 2050-re pedig legalább 50 százalékkal csökkentse a szén-dioxid-kibocsátását. Ezen célok eléréséhez jelentős megújuló energetikai beruházások megindítására van szükség Magyarországon.

Szerencsére – a gazdasági válság és a recesszió ellenére – hazánkban is számos pozitív példa akad a megújuló energiaforrások fejlesztésére. Egy rendkívül progresszív példa, hogy a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium rendelete alapján a Magyar Energia Hivatal ez év augusztus végén pályázatot írt ki 410 MW új szélerőmű-kapacitás létesítésére, ennek segítségével várhatóan egy-két éven belül szélerőműparkok épülnek hazánkban, elősegítve az európai uniós kötelezettségvállalásaink teljesítését. A befektetői kedv szerencsére meglehetősen nagy, így erős verseny után lehet majd kiválasztani a kvótára jogosultakat. A pályázat meglehetősen szigorú, és kizárólag objektív elbírálási szempontokon alapszik. Az energiahivatal 2006-ban 330 megawattra korlátozta a szélenergia-kapacitásokat, és ebből – a korábbi információk szerint – 175 megawatt épült meg. Az engedélyezett projektek készültségi foka alapján az év végéig várhatóan ez 190 megawattra bővül. Tehát akár 740 MW szélerőművi kapacitás is létesülhet Magyarországon néhány éven belül, amelyek elősegíthetik a klímaváltozás hatásainak enyhítését.
Természetesen a szélenergián túlmenően jelentős biomaszsza- és egyéb alternatív energetikai beruházás történt már hazánkban. Ezek – habár a kötelező átvételi rendszer miatt nem csökkentik a villamos energia fogyasztói árait – hozzájárulnak Magyarország energiafüggőségének a mérsékléséhez, amely stratégiai fontosságú. Azt sem szabad elfeledni továbbá, hogy a pozitív externális hatásokon túlmenően – ilyen például a levegőtisztaság védelme – a foglalkoztatottság javításához vagy – például egy biomassza-erőmű esetén – az agrárszektor fejlesztéséhez is hozzájárulhatnak.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a megújuló energetikákba történő befektetések iránti csökkenő érdeklődés mint globális tendencia minden bizonnyal hazánkat sem kerülheti el, azonban meg lehet találni az olyan állami ösztönző rendszereket, amelyek segítségével a kitűzött célokat, vállalásokat el lehet érni. Erre jó példa a hazánkban működő kötelező átvételi rendszer, amely különösen a biomassza- és szélenergia-beruházások terén fenn tudja tartani a befektetők érdeklődését a gazdasági válság ellenére is.