<kep21956>A választási kampány közeledtével a magyar politikai elit ismét elfeledni látszik azt a racionális beszédmódot, amelyre jórészt a válság és annak húsba vágó következményei rákényszerítették.
A krízishelyzetben a nemzetközi hitelezők elvárásait a magyar gazdaságpolitika úgy teljesítette viszonylag sikeresen, hogy a rövid távú stabilizáció mellett néhány kritikus területen (az adórendszerben, mindenekelőtt a munkát terhelő adók és járulékok szintjében, illetve a nyugdíjrendszerben) egyértelműen kedvező irányba, a hosszú távú pénzügyi és társadalmi fenntarthatóság irányába módosultak a paraméterek.
Itt összehasonlíthatja az egyes magánnyugdíjpénztárak teljesítményét
Sőt, az elmúlt hónapokban úgy tűnhetett, hogy a meghatározó politikai erők végre elfogadják: világnézettől, ideológiai beállítódástól függetlenül racionális, fenntartható politikát kell folytatni az állam pénzügyeinek intézésében. Mintha megszületőben lett volna egy latens egyetértés arról, hogy az államadósságot – illetve a lakosság és a vállalkozások magánadósságát is – csökkenteni kell, a kisállamok számára komoly kockázatot jelentő nemzeti valuta helyett az euró mielőbbi bevezetésére kell törekedni, továbbá, hogy a magyar gazdaság legfőbb strukturális gondját jelentő foglalkoztatás növeléséhez a munkát terhelő adók és járulékok mérséklése is elengedhetetlen (bizonyos közoktatási és közösségi közlekedési koncepcióváltás mellett).
A jegyzet teljes terjedelemben itt olvasható
A nyugdíjrendszerrel kapcsolatos vitákról itt olvashatja el a Világgazdaság mai cikkét
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.