"Az MDF története senkit sem tölthet el büszkeséggel!"

Miközben a párt vezetése gyakorlatilag a saját tagsága háta mögött állapodott meg az SZDSZ-szel (és másokkal) a választásokon történő közös indulásról, a fővárosiak egy része megmakacsolta magát, és leváltotta a budapesti választmány megállapodáspárti vezetőjét. Amit viszont Dávid Ibolya szabálytalannak tartott, és feloszlatott öt renitens kerületi szervezetet.

A lázadók felháborodása természetesen jogos, hiszen az MDF-ben a pártdemokráciát jó ideje meglehetősen sajátosan értelmezik. A kézi vezérlés azonban valószínűleg az utolsó esélye a fennmaradásra a magát konzervatív erőként definiáló pártnak. Ilyen értelemben Dávid Ibolya kemény fellépése érthető, a fővárosi tagok ellenállása pedig naivitás.

Akármi lesz a vége, a Magyar Demokrata Fórum története senkit sem tölthet el majd büszkeséggel. Meghirdetett elvei oly gyakran kerültek ellentmondásba a módszereivel, hogy hitelessége erősen megkérdőjelezhető. Ugyanakkor az is tény, hogy Bokros Lajos, a párt miniszterelnök-jelöltje olyan programmal állt elő, amely még mindig az egyetlen komolyan vehető, konkrét viszonyítási pont a kampányban.
Vannak, akik akár 10 százalék feletti választási szavazatarányt is elképzelhetőnek tartanak az MDF számára, a közvélemény-kutatások azonban mindössze 1-2 százalékot jósolnak neki. Mindkét eredményt megérdemelné.