Aligha van olyan területe az adózásnak, amely akkora közérdeklődésre tarthat számot Magyarországon, mint a most elvérzett ingatlanadó. Jellemző, hogy amikor Bajnai Gordon válságkezelő kormánya 2009 tavaszán ismét napirendre tűzte a bevezetését, a legnagyobb össztűz épp erre az adónemre zúdult, holott például az áfakulcs tavaly júliusi 5 százalékpontos emelésével a vagyonadóból várt bevétel többszörösét vették ki a polgárok zsebéből.
Ráadásul az ingatlanadó a Pénzügyminisztérium becslése alapján csupán 200 ezer körüli adózót érintett volna, akik legtöbbjének – a személyi jövedelemadó kedvező változása nyomán – nem is nőtt volna a terhelése. Megtorpedózására mégis össznépi kampány indult.
Az ellenállást a politika is gerjesztette. A Fidesz gazdasági szakértői által szerkesztett Jövőkép című tanulmánykötet 2009 márciusában még hitet tett a vagyoni típusú adózás felé történő elmozdulás mellett, a párt vezetése azonban nem sokkal rá már – látva a lakosság felháborodását – következetesen ellenezte a javaslatot. Bár szakértői szinten kevesen vitatják, hogy az ingatlanadó kitűnő eszköz az eltitkolt jövedelmek megfogására és a munkára rakodó terhek csökkentésére, a bevezetésével járó jogi problémák és a belőle remélt viszonylag csekély bevétel miatt a politika mindig is félt hozzányúlni. Különösen választási év előtt.
A szerző a Világgazdaság rovatvezetője
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.