>Sztrájkok, demonstrációk követik egymást válaszként, tegnap pedig már a pénzügyminisztérium is „elesett”, merthogy a felháborodott tömeg egy része elfoglalta az épületet.
Budapesten viszont épen és sértetlenül áll a Pénzügyminisztérium. A Nádor téren adóigazgatási dolgozók demonstrálnak, a pénzügyminiszter meg bentről fotózik. Idilli kép. Lehetne, de nem az. Az adóigazgatási dolgozók 25-35 százalékos keresetcsökkenésről beszélnek, ezért kompenzációt követelnek. Lehet valamennyi igazságuk, hiszen ha van némi kapcsolat a GDP és a keresetek között, akkor valóban aránytalanul nagy ez a csökkenés. Az előbbi tavaly 6,4 százalékkal esett vissza. Csakhogy... A megelőző években a keresetek rendre nagyobb mértékben emelkedtek, mint a bruttó hazai termék. Egyszer csak beütött a krach – a világválság meg a hazai rossz gazdálkodás következtében nálunk halmozott mértékben –, és most többszörösen megfizetünk a fedezet nélküli jólétért.
Persze minden relatív. Nagy valószínűséggel nem a revizorok életszínvonala szaladt el az elmúlt években. De ez most részletkérdés. (Az érintetteknek nem az.) Magyarországon is az állami kassza rendbetétele a legfőbb feladat. Ennek áldozatai vannak. Mi, mindannyian. Sőt, a magánszektor dolgozói talán még nyersebb formában és már a kezdeti szakaszban találkoztak a válság pusztító (vagy építő?) jeleivel. Azonnali létszám-, sőt, bércsökkentés volt a válasz. A cégek túlélése volt a tét.
Sok országban most az állam finanszírozhatósága a tét. Válságban csak a kiadások visszafogása hozhat gyors eredményt. Ezt érzik most a közpénzből fizetett alkalmazottak is. Ha akarják, ha nem.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.