Igaz, választási kampány van. Az ügyek nyilván nem véletlenül kerültek-kerülnek napvilágra, és a pártok közötti nagy versengésben is megvan a pontos helye az antikorrupciós retorikának. De ezzel együtt vagy még inkább e nélkül is: talán soha ennyire erősen, tapinthatóan nem élt a társadalmi igény a visszaélések leleplezésére, a hatékony fellépésre, mint manapság.
Ki kellene használni. Elindulhatna az a bizonyos egymást ösztönző szemléletváltás, melynek révén idővel lassan tisztulna a gondolkodás, és kikopna mindennapjainkból a korrupció.
A tavaly elfogadott antikorrupciós törvénycsomag feltételezhetően segítene ebben. Feltételezhetően, mert egy része nem sikerült, és az államfő által visszaküldött törvényt a kormány már nem dolgozta át, így lekerült a parlament napirendjéről. Az eredetit pedig egyébként is sok kifogás érte, így kétségbe vonták az új hivatal szükségességét, és – nem alaptalanul – komoly erkölcsi aggályokat vetett fel a „díjazott feljelentősdi” intézménye. Persze nem tudni, egyáltalán jó irányba vitt volna-e egy átdolgozott változat. Annyi bizonyos: végre törvényi védelmet kapott a tisztességes eljárás, ugyanakkor hiányoznak a védelem gyakorlati bástyái.
A társadalmi igény erős. De törvényi garanciák nélkül és ma: mernénk-e kihasználni?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.