"Ma már nem lehet hibázni" - Az új kormány feladatai

A sajtó – nem véletlenül – Görögország saját maga írt drámájával van tele. Ha egy ország a lehetőségeinél többet költ és eladósodik, azzal a közvélekedés szerint a következő generációk vállára rak terhet. A görög esetben minden sokkal gyorsabb volt: a 90-es évek végén elindult ámokfutás 2010-re vezette falnak az országot. Sokkal gyorsabb a kijózanodás is, ráadásul olyan toposzok dőlnek meg, hogy fejlett ország nem mehet csődbe, illetve hogy az eurózóna belső stabilitása mindennel szemben megvéd. Erről kiderült, hogy nem így van, és emiatt alapvető változások elé néz egész Európa, sőt, talán az egész világ.

Rendkívüli figyelem kíséri majd az adósság fenntarthatóságát, és erősen büntetik azt, ahol az államadósság a költségvetési egyenleg, a növekedés és a várható demográfiai tendenciák miatt emelkedő, esetleg robbanásszerűen növekvő pályára kerülhet. Bármilyen is lesz a magyar gazdaságpolitika, a finanszírozhatóság és a tőkepiacok bizalmának a megtartása a legfontosabb korlátozó feltétel. Mint láttuk, egy országot az sem ment meg a krízistől, ha nincs saját devizája, az mindössze elhalasztja a valósággal való fájdalmas szembenézést. Nekünk van forintunk, és amint azt láttuk 2009-ben, adósságkrízis sem kell ahhoz, hogy a devizaárfolyamok és a kamatok fájdalmasan büntessenek. A szocialista kormányok 2006-ig könnyen játszottak a tűzzel, mert az akkori tőkepiaci hangulat ezt lehetővé tette. Ma már nem lehet hibázni.
A következő fókusz – nem meglepő módon – a növekedés kell legyen. Ezt persze könnyebb mondani, mint csinálni, mert a működő tőke beáramlására, az így újonnan létrejövő technológia- és tőkeintenzív iparágak súlyának a növekedésére alapozott konjunkturális kártyát tizenöt évvel ezelőtt kijátszottuk. Az 1995-ben indult privatizációs hullám átmenetileg meglökte a növekedést azzal, hogy átalakult a termelés összetétele, de ez a technológiaintenzív bővülés nem vagy csak alig csöpögött le a kis- és középvállalkozói szintre.

A következő feladat az, hogy a munkavállalók többségét foglalkoztató kkv-szegmens vállalati kultúrában, gondolkodásban, innovációban felvegye a lépést a multikkal, és széles bázisra helyezze a növekedésünket. Ez sokdimenziós, integrált megközelítést igényel, amely kezelni tudja az alacsony munkaerő-piaci aktivitást, javítja az adómorált, egyszerűsíti a vállalkozások adminisztrációs, illetve szabályozói környezetét. Elkerülhetetlen az oktatási rendszer átgondolása is, mert huszonöt százalékban funkcionálisan analfabéta és semmilyen nyelvet nem beszélő munkaerővel magas és tartós növekedés nem érhető el. Mezőgazdasági adottságain kívül Magyarországnak csak munkaereje van, csak az ott elért minőségjavulással tudunk kikerülni abból a kátyúból, amelybe még a válság előtt beleestünk.
A harmadik fókusz egy másfajta roma integrációs program kell legyen, mint amellyel eddig próbálkoztunk. A romakérdés Kelet-Európában huntingtoni értelemben vett civilizációs konfliktus, melynek megoldása soha nem lesz, de kényszerek és lehetőségek kombinációjával javítani lehet a cigányság munkavállalási kedvén, iskolázottságán és azon hajlandóságán, hogy jobban elfogadja a többségi magyar lakosság társadalmi rendjét. Ha itt sikerül bármilyen elmozdulást elérni, az nemcsak konjunkturális szempontból jelenthet előrelépést, de a nagy roma népességű országrészek politikai stabilitását is növeli.
Végezetül a kormány hitelességéhez, már ha ez egyáltalán cél, elengedhetetlen a pártfinanszírozás szabályainak a tisztázása. A közpénzügyekben tapasztalható köztörvényes viszonyok fenntartása a pártok alapvető anyagi érdeke. Ha ezen a területen nem látunk semmi változást, akkor jobb, ha nem kergetünk vágyálmokat: Magyarország 2014-ben is pont olyan lesz, mint 2010-ben.

A szerző a Budapest Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója