A bajba jutott devizaadósok a mi görögjeink

Ahogy a görög polgárok elhitték, hogy életszínvonaluk összhangban áll a gazdaság teljesítőképességével, úgy az elmúlt években több százezer magyar háztartást is elcsábított a devizahitelek alacsony kamata. Az állam mindkét esetben tétlenül nézte a veszélyes folyamatokat. Most pedig nem csak a takarékos német adófizetők érezhetnek jogos felháborodást a tönk szélére sodródott Athén megsegítése miatt: azoknak a dühe is érthető, akik addig nyújtózkodtak, ameddig a takarójuk ért, mégis az ő pénzükből tervezik kisegíteni a forint gyengélkedése miatt „pórul járó” magyar devizaadósokat.

De épp itt van az egyik lényeges különbség is. Görögországban most azoknak kell súlyos árat fizetni, akik korábban élvezték a meg nem érdemelt jólét gyümölcseit. Ha viszont a bajba jutott magyar devizaadósokat megmentik, azzal a kár szétterülne a vétlen adófizetőkre is. Vagy a bankokra – mert ez is egy lehetőség –, de ne legyen senkinek illúziója arra vonatkozóan, hogy ez hogyan hatna az amúgy is pangó hitelpiacra.

További eltérés, hogy a görög mentőakciónak nem igazán volt alternatívája, feltéve, hogy a jelenlegi tagok fenn akarják tartani az euróövezetet. A költséges és kockázatos magyar forintosítási terv helyett azonban létezik jobb megoldás: az elmúlt egy évben kialakult sávban tartani a forint árfolyamát. A törékeny nemzetközi helyzet miatt ehhez persze a fiskális szigor folytatása szükséges. De a forint további gyengítése egyébként is káros mellékhatásokkal járna, ráadásul azt a kereskedelmi mérleg rekordtöbblete sem indokolja.
A devizahitelek valóban súlyos teherként nehezednek a magyar gazdaságra. Az állami szabályozás korábbi hibáit azonban nem kellene újabbakkal megfejelni.