Mit bír el a piac?
A megvalósítás sarokköve a gyors és jelentős kiadáscsökkentés, amely a szociális juttatások általános és jelentős mérséklésével jár. Nyilvánvaló, hogy a politika csak válsághelyzetben áll egy ilyen döntés mellé, annak ellenére is, hogy az eredmények meggyőzők. Szlovákia például öt év lemaradásban volt Magyarországhoz képest a jövedelemfelzárkózási pályán, ezt mára nemhogy behozta, de néhány évnyi előnyt is begyűjtött. Magyarországon a múlt esztendőben a kormány bukása és előre hozott választás esetén nagyobb esély lett volna egy ilyen forgatókönyvre, mint most.
Az új kormány adócsökkentést ígér, és a gazdaság kilábalása mellett valóban van lehetőség annak fokozatos végrehajtására. Az ilyen programok arra építenek, hogy – a kiadások reálértéken történő tartása mellett – a növekedés által generált bevételekről lemondanak. Azaz a bevételek is „csak” reálértéken emelkednek, és így a gazdasági bővülés mértékének megfelelő adócsökkentésre nyílik lehetőség, úgy, hogy mindeközben a költségvetési hiány nem emelkedik. Arany középút, mondhatnánk. Igen, amennyiben a kormányzatot ölelő szirének hangja nem téríti el ezt a pályát egy túlzottan kockázatos irányba, amikor túlzottan optimista növekedési prognózisok, az adóbeszedés hatékonyságát hirtelen javító és nehezen számszerűsíthető kiadáscsökkentő tervek születnek.
A hazai 40 százalék körüli adószint egy 2,5 százalékos növekedés mellett évi egy százalékponttal csökkenthető. Ezzel azonban tíz év alatt érjük csak el a régiós átlagot. Ez az ütem a kiadások mérséklésével, illetve a költségvetési hiány emelésével gyorsítható. Két százalékpont itt, két százalékpont ott, és már meg is van a célul kitűzött jelentős adócsökkentési program a kívánatos négyéves időszakra. A papír természetesen sok mindent elbír, de Magyarország a világ tíz leginkább eladósodott országa közé számít a magán- és az állam által felvett hitelek együttes rangsorában. Kérdés, milyen programot finanszíroz meg a Nemzetközi Valutaalap, és milyet a piacok.
Ahogy tavaly, úgy valószínűleg az idén is előbbi lesz a szűk keresztmetszet. Ha az IMF-fel megállapodunk, akkor néhány hónap alatt a piac bizalma is visszatérhet. A valutaalap pedig az adósságpálya fenntarthatósága miatt aggódik általában, így legalább évi egy százalékpontos hiánycsökkentés szükséges. A kiinduló hiánypálya 2 százalékpontos emelése – mondjuk a mostanában néhányszor már megemlített 6,5 százalékra – azt jelentheti, hogy az adósságrátánk a tavalyi 78 százalékról az idén még tovább emelkedik, jövőre stagnál, és csak 2012-ben kezd csökkenni. Feltételezve, hogy a növekedés 3 százalékra gyorsul, illetve az infláció is a 3 százalékos célérték körül alakul, kisebb nominális bővülési ütem mellett még későbbre tolódhat az adósságteher fordulópontja.
Valószínűleg az IMF elfogad majd egy ilyen makrogazdasági pályát, és a piacok is finanszírozhatónak ítélik. Az azonban a következő hónapokban derül ki, hogy milyen áron lesznek hajlandók a befektetők meghitelezni egy gyorsított adócsökkentési programot. A választási években a magas költségvetési hiány mellett általában jellemző volt a választások után forintgyengülés és a kamatok emelkedése. 2010 talán nem lesz más ebből a szempontból, de legalább ezúttal a gazdaság jövőjének építésére veszünk fel hitelt, ami azért nagy különbség.
A szerző a K&H Bank vezető közgazdásza
Szigorúbbá válhat az IMF és az EU: Rontja a tárgyalási pozíciónkat a románok elutasítása, de még látnak esélyt a szakértők. Figyelmeztető jel számunkra, hogy Románia államháztartási hiányra vonatkozó engedménykérelmét elutasította a Nemzetközi Valutaalap - részletes elemzés itt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.