Ahhoz, hogy az árak egyensúlyba kerüljenek a tengerentúlon alkalmazottakkal, az euró árfolyamának mintegy 15 százalékkal kellene süllyednie, valahol a dollárhoz viszonyított 1,10 körüli szintre. Ebből az aritmetikából könnyű lenne arra a következtetésre jutni, hogy az euró túlértékelt, emiatt tovább kell folytatódnia a tavaly december óta tapasztalt gyengülésének. Ez a következtetés azonban hibás, mert előretekintve valószínűbbnek látszik, hogy a jegyzése felmegy az 1,60 dollár közeli szintre, ahol 2008-ban volt.
Az utazóban az euró túlértékeltségéről szerzett, téves benyomások három okra vezethetők vissza. Először is, az amerikaiak által ideát látott árakat megemeli a hozzáadottérték-adó, ami a tengerentúlon ismeretlen. Amint ezt a, többnyire 15 százalék körüli tételt kivesszük a fogyasztói árból, máris az amerikaihoz hasonló szint közelében vagyunk.
Másodszor, az utazó által vásárolt javak és szolgáltatások csak szűk szegmenst képviselnek ahhoz képest, ami a nemzetközi kereskedelem csatornáiba kerül. Az európai kivitelben nagy súllyal szerepelnek gépipari és vegyipari termékek, továbbá nagy számban olyan cikkek, amelyeket az utazó közvetlenül nem vásárol. Annak megítéléséhez, hogy az exporttermékek árai túl magasak lennének, elsősorban a kereskedelmi mérlegre kell tekintenünk. Németország, mint a legnagyobb európai exportőr, hatalmas többleteket halmoz fel, mert a szállított termékei az érvényes árfolyam mellett is nagyon vonzóak a külföldi vevők számára. Lévén – Kína után – a világ második legnagyobb exportőre, Németország az utóbbi évben közel 200 milliárd dollárnak megfelelő összegű többletet könyvelhetett el, ami nagyjából megfelel a GDP 6 százalékának. Ennek alapján világos, hogy a kivitele akkor is erős maradna, ha az euró lényegesen felértékelődne a mostani szinthez képest. Bár az euró-övezet többi tagállama nem ilyen versenyképes, a régió összességében így is össze tudott hozni egy 30 milliárd dollárnak megfelelő összegű éves többletet, ami – az egységes valutának az utóbbi hónapokban tapasztalt leértékelődése folytán – várhatóan növekedni fog.
Itt érkeztünk el az euró túlértékeltségével kapcsolatos benyomások hibáinak harmadik, alapvető okához, ami várhatóan az euró lényeges erősödéséhez fog vezetni: a globális gazdaság állapota éppenséggel jelentős európai kereskedelmi és fizetési mérleg hiányt tenne szükségessé. Ezt két dolog is indokolttá tenné. Egyrészt az olajtermelő országok csoportja és Kína az importhoz képest továbbra is többet fog exportálni. Az ebből származó jövedelmek jelentős hányadát ugyan továbbra is az Egyesült Államokban helyezik el, a többleteket felhalmozó országoknak azonban diverzifikálniuk kell a befektetéseiket, ilyen célra pedig az USA-n kívül egyedül az Európai Unió kínál eléggé nagy tőkepiacot. Az euró-övezetnek azonban csak akkor lenne nagyobb szüksége külföldi forrásokra, ha nagy lenne a folyómérleg hiánya, azaz ha a bevitele relatíve gyorsabban növekszik mint az exportja. Ehhez kevésbé kompetitív euró kell. A folyamat végeredményeként az euróba áramló olajbevételek mindenképpen felhajtják az egységes valuta árfolyamát.
Az euró erősödéséhez további tényezőként az is hozzájárul, hogy az eddig dollárban felhalmozott tartalékok jelentős hányadát átváltják az EU egységes valutájára. Ázsia és a Közel-Kelet központi bankjai hagyományosan dollárban őrizték a tartalékaikat. Ennek addig volt értelme, amíg a tartalékokat likvid eszközök formájában kellett felhalmozni, hogy az időleges kereskedelmi deficitek áthidalására lehessen mit mobilizálni. A tartalékok alapjául szolgáló többletek azonban akkorára duzzadtak, hogy a felhalmozott aktívák szintje ma már lényegesen meghaladja a sürgősségi esetek által megkövetelt szintet.
Dél-Korea és Tajvan külön-külön is őriz 250 milliárd dollárt meghaladó tartalék-állományt, emennek a szintje Kínában már túl van a 2 ezer milliárd dolláron. Az említettek és rajtuk kívül más, hatalmas többleteket felhalmozó államok óhatatlanul elkezdik majd diverzifikálni a valutában meglévő aktíváikat, dollárról euróra. A folyamat nyilván tartós lesz, a végeredményeként pedig az euró meg fog erősödni az amerikai fizetőeszközhöz képest.
Imígyen magam továbbra is panaszkodni fogok az európai árak miatt, ha majd oda visznek útjaim. Eközben azonban tudatosulni fog bennem, hogy a kereskedelmi forgalomban alkalmazott árak versenyképesebbek, mint amelyeket akkor látok, amikor az éttermekben fizetek. Egyúttal azt is tudom, hogy az Európába irányuló tőkeáramlás és az általa kifejtett pótlólagos nyomás felhajtja az euró árfolyamát, csakúgy, mint a kiviteli többleteket felhalmozó országok tartalékainak diverzifikálása. Ez pedig dollárban kifejezve jóval költségesebbé teszi az utazást az Európai Unió tagállamaiba.
A szerző a Harvard Egyetem közgazdaságtan professzora, korábban Ronald Reagan elnök gazdasági főtanácsadója volt.
Copyright: Project Syndicate, 2010.
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.