A most már teljes egészében hatályba lépő, tavaly decemberben megjelent kormányrendelet ugyanakkor több ponton is hagy mozgásteret a pénzügyi szolgáltatóknak, ezáltal a szándékoltnál visszafogottabb lehet a hatása. Egyrészt a már most is élő, a hitel/fedezet arányra vonatkozó előírások nem határozzák meg, hogy a fedezetül felajánlott ingatlant milyen szempontok alapján kell értékelni, vagyis a kiindulási összeg meghatározásánál marad némi játéktér. Hasonló a helyzet a hitelezhetőségi limit meghatározásánál is: mivel annak, illetve számítási alapjának meghatározása teljes egészében a szolgáltatók dolga, nagyon nehéz megbecsülni a szigorítások várható, tényleges hatásait.
A legnagyobb problémát viszont kétségkívül a jogszabály időzítése jelenti. A bankok és más pénzügyi szolgáltatók ugyanis már maguktól is régen (és drasztikus mértékben) szigorították a feltételeket a lakossági hitelezési piacon, többek között azért, mert az elmúlt bő másfél évben – a túlzottan agresszív hitelezés nyomán – csúnyán megégették magukat.
Ennek megfelelően kissé elkésettnek tűnik a jogalkotói szigor. Egy gyakorlatilag álló piacot viszont tovább fékezni már nem érdemes, hiszen ezzel csak azt érik el, hogy tovább húzódik majd az egyébként is lassúnak tűnő újraindulás.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.