Különvélemény

A dolog külön pikantériája, hogy a múlt héten nem más, mint Soros György használta az „elszigetelődött” kifejezést a német kormány fiskális szigort követő politikájára. Ezzel az amerikai befektetési guru élesebben megfogalmazva a Fehér Ház véleményét visszhangozta, amely szerint a Berlin által bejelentett megszorítások miatt nem nő kellő mértékben a belső kereslet, miközben a német gazdaság az export segítségével más államok élénkítési programjainak „kontójára” állhat talpra.

A G20-csúcshoz közeledve egyre erősebb nyomást próbált gyakorolni Washington a „jelentős külkereskedelmi többletet felhalmozó” uniós államokra – értsd: Németország – annak érdekében, hogy az eladósodástól és inflációtól való félelmeiket félretéve tovább növeljék adósságállományukat, hátha egy kicsivel több amerikai áru találhat így majd gazdára. Külön nyomatékot igyekeztek adni a kampánynak azzal is, hogy a válságot előre „megjósoló” Paul Krugmant, a Nobel-díjas Obama-barát közgazdászprofesszort is bevetették, aki Soroshoz hasonló vehemenciával nyilatkozott a megszorítási politika elhibázott voltáról.

Obama aztán végül mégis egyedül maradt a gazdaság „doppingolásáról” szóló elképzeléseivel a G20-találkozón, ahová a németek mellett már a franciák és a britek is meghirdetett takarékossági csomagokkal érkeztek.

Az i-re a pontot a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) tette fel tegnap szinte dramaturgiai időzítéssel, mintegy lezárva az amerikaiak elszigetelődéséhez vezető folyamatot a kérdésben. A BIS „tarthatlannak” nevezte a nyugati országok eladósodottságát, és haladéktalan konszolidációra szólított fel – akár a növekedés lefékeződésének árán is. Akkor ki is szigetelődött el?