Patikaalapítási moratórium - fürdővízzel a gyereket?

Furcsa volt hallani a bejelentéskor, illetve az azt követő sajtónyilatkozatokban az államtitkár úrtól, hogy szándékai szerint a jövőben minden döntését az adott területen működő szakmai-érdekvédelmi szervezetekkel való előzetes egyeztetés után kívánja meghozni. Ilyen egyeztetésre azonban a gyógyszertárak ügyében velünk nem került sor. Pedig szövetségünk már június 7-én kelt levelében jelezte feltétel nélküli tárgyalási szándékát az államtitkár úrnak. Nem értjük.
Elhangzott, hogy az említett két intézkedés célja tulajdonképpen „a patikaliberalizáció leállítása”. Patikaliberalizációként a 2006. évi XCVIII. törvényt, illetve az általa beindított folyamatokat szokás említeni. Ez a törvény 2007. január 1-jétől valóban liberalizálta azt a gyógyszer-kiskereskedelmi rendszert, amely a 90-es évek elején az akkori kormány, illetve a rendszerváltás előtti patikavezetők között politikai alkuként született meg.

Ennek az alkunak az eredménye – célja? – jogszabályok által a korábbi patikavezetők tulajdonosi pozícióba való „bebetonozása”, valamint a gyógyszertári vállalkozások védelme lett a gazdaság egyéb területein kibontakozó piaci mechanizmusok kihívásaival szemben. Létrejött egy protekcionista rendszer – kötelező gyógyszerészrészvétellel a gyógyszertárakat működtető vállalkozásokban –, melyben ötezer lakosonként lehetett egy-egy monopolhelyzetet élvező patikát nyitni.
A kezdeti színvonal-emelkedés után a 2000-es évek első felében ez a modell már képtelen volt a lakossági igények korszerű kiszolgálására. Új patikák szinte alig nyíltak, az árverseny a gyógyszerek körében ismeretlen volt, a szolgáltatásverseny minimálisra csökkent. A kötelező tagságú Magyar Gyógyszerész Kamara – amelynek a gyógyszertárak üzemeltetésével kapcsolatban is jelentős jogosítványai voltak – a patikaalapítás szempontjából negligálta a bevásárlóközpontokat, egészségügyi intézményeket, lakóparkokat. A kamarai vezetők az évek során egyre keményebben verték vissza a legkisebb változtatási szándékot is.

2007. január 1-jétől megszűnt a kötelező kamarai tagság, és szinte bárki bárhol nyithatott gyógyszertárat, természetesen csakis a szigorú működési szabályok betartása mellett, felelős patikavezető gyógyszerész irányításával. Az eltelt három évben több mint ötszáz új gyógyszertár jött létre, és bár mintegy 150 be is zárt, az egyenleg mégiscsak plusz 350 patika országszerte. Bár legtöbbjük a forgalmas városokban nyílt, nem igaz, hogy tömegesen mentek volna csődbe a kispatikák: az ötezer lakos alatti településeken mindössze hattal kevesebb gyógyszertár van, mint 2006 végén. Ugyanakkor megjelentek a beteg- és vásárlóbarát kereskedelmi és marketingmódszerek – jelenleg mintegy 250 ezer patikai törzsvásárlói kártya van forgalomban –, nőtt a patikák átlagos nyitvatartási ideje, beindult az internetes kereskedelem, a házhoz szállítás – azaz pezseg a szolgáltatói versenypiac. A befektetők mintegy 15 milliárd forintos invesztíciója következtében több száz új gyógyszerészmunkahely is létrejött.

Miközben nem vitatjuk, hogy a liberalizációs ámokfutás következményeit az egészségügyben is felül kell vizsgálni, nem gondoljuk, hogy az új koncepcióknak pusztán a tagadáson, a „leállításon” kellene alapulniuk. Amit mi üdvösnek vélünk, az az elérendő célok kitűzése, hatástanulmányok készítése, mindeközben intenzív szakmai tárgyalások folytatása. Igen, a hazai gyógyszer-kiskereskedelem jelenlegi szabályait – ha úgy tetszik, a patikaliberalizációt – meg kell változtatni, de nem részérdekekre tekintettel, hanem a lakosság gyógyszerellátásának lehető legszínvonalasabb kiszolgálása céljából. S persze nem álindokok alapján, mint amilyen például „a betegellátás biztonságának a növelésére” való hivatkozás. Ma ugyanis a gyógyszertárakban a betegbiztonságot összetett minőségügyi szabályrendszer garantálja, amelyet több hatóság is folyamatosan ellenőriz, függetlenül attól, hogy gyógyszerész vagy szakmai-pénzügyi befektető működteti-e a vállalkozást. Szövetségünknek semmiféle információja nincs arról, hogy a befektetők – többek között a nagykereskedők – patikáiban bármiféle veszély fenyegetné a betegbiztonságot.
Az évi 500 milliárdos forgalmú gyógyszer-nagykereskedelmi vállalkozásoknak – melyek 10 milliárdos lejárt patikai kinnlevőséggel is küzdenek – vannak szakmai elképzeléseik a jelenlegi törvény átalakítására vonatkozóan, de az azonnali patikaalapítási moratóriumot nem tartjuk kellően megalapozott döntésnek. Hogy miért?
• A moratórium legalább 150 gyógyszertár tervbe vett megnyitását akadályozná meg, ennek valamennyi jogi, gazdasági és ellátásbeli konzekvenciájával. Az érintett lakosoknak el kell majd magyarázni, hogy miért lett tilos hirtelen gyógyszertárat nyitni egy-egy új orvosi rendelőben, lakóparkban.
• A lakosságnak, a betegeknek le kell mondaniuk a megszokott szolgáltatási színvonalról. Csökken a verseny intenzitása, a vásárlóbarát kereskedelmi és marketingeszközök alkalmazása.
• A megszűnő patikák hiánya ellátási gondokat fog előidézni, illetve jelentősen csökken a gyógyszerészmunkahelyek száma.
• A moratórium után a patikatulajdonosokat semmi sem szorítja majd a vállalkozás költséghatékony működtetésére. A laza feltételek mellett folytatott gazdálkodás veszteségeinek, költségeinek a kompenzációját a 2006 előtt tapasztalt nyomásgyakorlással, sztrájkfenyegetéssel kényszerítik ki a költségvetéstől, a kormányzattól.
Az elmúlt húsz év majd mindegyik egészségügyi kormányzata konszenzusos megállapodásokkal kívánta szolgálni a haza üdvét – szóban. Talán még nem késő, hogy ez most végre a tettek szintjén is megvalósuljon.

A szerző a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetségének elnöke