A mentők aranyórája: tét a mentőszolgálat megmentése

Bár nemrégiben azonnali hatállyal felmentették a szervezet főigazgatóját, a mentőszolgálat megmentése nemcsak azon múlik, hogy ki veszi át a helyét, hanem azon is, hogy van-e elképzelése a további működés mikéntjéről.
Megítélésem szerint az Országos Mentőszolgálat azonnali átalakítása elkerülhetetlen, ehhez egyaránt szükség van azonnali, rövid és középtávú intézkedésekre. Jelen írásban az azonnali intézkedéseket veszem sorba, amelyeket az új vezetés gyorsan meg tud lépni, észlelhető színvonaljavulást okoznak a szolgáltatás minőségében, és nem borítják fel a szervezet költségvetését.

Az első és legfontosabb, hogy a jelenlegi régiós szemléletű betegútszervezést fel kell váltania egy – a lakosság számát és az úthálózatot figyelembe vevő – kör alakú lefedettség alapján történőnek. A mentőállomások elhelyezésénél bevetési körben kell gondolkozni, azaz a mentőállomásnak a kör középpontján kell lennie, a kör sugara pedig a 15 percen belüli kiérkezést biztosítja. Természetesen a jelenlegi kórházi struktúrát is ennek megfelelően kell átalakítani, és olyan mentőegységeket kell kialakítani, amelyek az új feladatokhoz jobban illeszkednek.

Haladéktalanul meg kell kezdeni a hiányzó informatikai rendszer kifejlesztését. Ennek tartalmazni kell egy vállalatirányítási rendszert teljes dokumentumkezeléssel, s kialakítani a beteg- és az esetlapok adatainak kezelését biztosító informatikai rendszert. Meg kell oldani a két rendszer működéséhez szükséges adatcserét, ugyanakkor biztosítani kell a betegek személyes adatainak védelmét. Ehhez kapcsolódóan ki kell dolgozni a betegellátás teljes minőségbiztosítási rendszerét, ami a lakosság számára is érezhető szolgáltatásiszínvonal-növekedést eredményezne.

A mentésirányítás területén égető szükség van egy jól működő, úgynevezett dispatch rendszerre. Ez a rendszer a térinformatikai támogatáson kívül komoly kockázatelemzésre képes, és döntéstámogatási funkcióval rendelkezik, javaslatot tesz arra, hogy kell-e, milyen szintű és mennyi mentőegység a kárhelyre, megmutatja, hogy melyek a legközelebbi mentőegységek, és ezen egységek riasztását a rendszer el is végzi. Ennek segítségével elkerülhetők lennének a nem megfelelő felszereltséggel vagy késve kiérkező mentőautók, mint ahogy az számos, nagy port felvert ügyben (például a Kolonics-ügyben) történt.

Rendkívül fontos a mentősök folyamatos képzése. Ehhez oktatási központokat kell felállítani, ahol minden dolgozónak részt kell vennie a kötelező továbbképzésen. A képzések kiegészítéseként rotációs rendszerben minden főállású orvos havi szolgálatainak egy részét a sürgősségi osztályon kell töltene, az ott dolgozó orvosok pedig ugyanilyen rendszerben kivonuló szolgálatot teljesítenének. Ezzel az intézkedéssel a kórházakban és a terepen dolgozó orvosok szemlélete jelentősen közeledne egymáshoz.

Az azonnali intézkedések finanszírozásának egy része megoldható a belső tartalékok feltárásával és a pénzeszközök átcsoportosításával. Az informatikai és minőségbiztosítási rendszer kialakításának fedezetét a rendelkezésre álló uniós forrásokból (TIOP) lehet biztosítani. Ezek a lépések képesek megalapozni egy olyan rövid, majd egy átfogó középtávú programot, amelyek a jelenlegi struktúrát fokozatosan lebontják és teljesen átalakítják. Megítélésem szerint csak így lehet biztosítani az Országos Mentőszolgálat hosszú távú fejlődését és a magas fokú betegellátást. Mivel csak az „aranyóra” elején járunk, most még nem késő lerakni egy új, korszerű mentőszolgálat alapjait.

A teljes terjedelmű írás a szerző blogján http://rontgen.blog.vg.hu olvasható

A szerző oxyológus szakorvos, a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. volt orvos-igazgatója