Ez lenne a kilábalás?

Ennek ellenére többségben vannak az aggodalmaskodók az elemzők között, mindenki a kockázatokat hangsúlyozza, és azt találgatja, mi okozza majd a következő visszaesést.

Lehetséges, hogy túl pesszimistává váltak a szakértők? Talán azért, mert olyan csúnyán mellényúlt mindenki a tavalyi évvel, és nem akarnak még egyszer ugyanabba a hibába esni?

Azt azért látni kell, hogy az alap-előrejelzésekben mindenkinél növekedés szerepel a második fél évtől, még ha nem is egyhamar érjük el termelésben és fogyasztásban a válság előtti szinteket. Nem magyar specialitás ez, a régió többi országa is alacsonyabb sebességfokozatba kapcsolt, ha a 2008 előtti teljesítményt vesszük alapul. Sokszor azonban érdemes egyet hátralépni, hogy ne csak az adatokat, hanem a tendenciát is lássuk.

Nem árt átnézni, hogy miből adódik a jelenlegi növekedés. Tavaly a megszűnő üzleti bizalom és a leálló hitelezés miatt a keresletcsökkenésnél is sokkal nagyobb termeléskiesés keletkezett. A készleteket leapasztották a vállalatok, és szinte mindennap érkeztek hírek gyárbezárásokról. Most, hogy a bizalom helyreállt, és a kapacitások is rendelkezésre állnak (mivel a legtöbb termelőegységet nem véglegesen számolták fel), ez magától is viszonylag gyorsan visszahúzza a termelést a korábbi szint közelébe, és addig dinamikus bővülést tapasztalhatunk, legalábbis az iparban.

A növekedési periódusokat azonban többnyire a jelentős technikai újításokhoz kötik a közgazdászok. Az új technológia robbanásszerű hatékonyságnövekedést okoz, ami végiggyűrűzik a szektorokon, így évekre, évtizedekre biztosítja a gazdasági fejlődést. Sokan az internet elterjedésétől várták ezt a hatást, az azonban néhány év alatt kifulladt. Kérdés, hogy a most slágerként emlegetett zöldipar be tudja-e tölteni ezt a szerepet.