Forró lett a talaj a cégeknek Kínában

A mind magasabb béreket követelő munkások miatt véget érni látszik az alacsony hozzáadott értéket tartalmazó, olcsó tömegtermékek gyártásának korszaka Kína fejlett, part menti régióiban. Sok külföldi cég számára nehézséget okoz az alkalmazkodás az új helyzethez. Jelentős részük az ország belsejének elmaradottabb és olcsóbb részeibe próbálja áttelepíteni termelését, de vannak, amelyek a Kínából történő kivonulás mellett döntenek. Az emelkedő bérköltségek mellett ráadásul a jüan árfolyamának júniusban bejelentett fokozatos liberalizációja is komoly bizonytalansági tényezőt jelent az exportőrök számára.

A munkabérek évi 15 százalékkal emelkednek Kínában a 2008-as új munkajogi szabályozás bevezetése óta, miközben a külföldi beruházók számára biztosított adókedvezmények 2007-ben lejártak. Ezzel párhuzamosan folyamatosan emelkedik a földterületek, a víz, az energia és a szállítás ára. Egy felmérés szerint Kína mostanra átlagosan drágább lett, mint Románia, Oroszország, Mexikó, India vagy Vietnam.

Kínán belül ugyanakkor óriási regionális eltérések mutatkoznak az ország egyes régiói között. Miközben a part menti Sencsenben 160 dollár a havi minimálbér, a szárazföld belsejében található Henanban csupán 87. Ennek a munkajogi változások mellett az is oka, hogy a belső tartományokból a tengerpartra kényszerülő dolgozók egyre többet követelnek azért, hogy családjuktól és otthonuktól távol vállalnak állást.

Az új helyzetre reagálva mind több gyártó helyezi át működését a belső területekre. Sok esetben az alacsonyabb bérköltségek miatt ez még úgy is kifizetődő, hogy a szállítási költségek lényegesen megnőnek a kikötőktől való nagy távolság miatt. Peking és a helyi hatóságok általában igyekeznek elősegíteni ezt a tendenciát, mert az új munkaadóktól remélik az elmaradottabb területek felzárkóztatását. Ennek megfelelően az ország vezetése tudatosan próbálja javítani a szárazföldi régiókat a kikötőkkel összekötő közlekedési infrastruktúrát. Peking már közel egy évtizede elindította a Fejleszd a nyugati országrészt programot, elsősorban azért, hogy enyhítse a 600 milliós szegény paraszti népesség és a jobb módú városlakók közötti fenyegető szociális feszültséget.

A bérkövetelések mellett ugyanakkor a jüan árfolyamának várható erősödése is gondot okoz sok vállalatnak. Néhány napja a China Daily kínai napilap számolt be arról, hogy az országban működő textilipari üzemek fele tönkremehet, ha a nemzeti valuta további öt százalékot erősödik a dollárral szemben.

A Morgan Stanley várakozása szerint a jüan 10 százalékot erősödhet az elkövetkező 18 hónapban a lazább árfolyam-politikának köszönhetően. Ugyanakkor bonyolítja a képet, hogy a kínai fizetőeszköz dollárhoz kötöttsége miatt a jüan a zöldhasúval együtt mozog az euróval szemben. Ez pedig a közelmúltban kettős csapást jelentett a kínai exportőrök számára, tekintettel arra, hogy az euró dollárral szembeni gyengülését tetézte a jüannak a zöldhasúval szembeni erősödése.

Hosszabb távon ugyanakkor akár ügyes sakkhúzásnak is tekinthető a kínai fizetőeszköz árfolyamának elengedése. Miközben az erősebb jüan miatt eső importárakkal jól járhat a lakosság és ezzel a belső kereslet is, a dollártól történő részleges elszakadásnak köszönhetően Peking a jövőben kereskedelmi érdekeinek megfelelően választhatja meg, milyen fizetőeszközt vesz még bele a valutakosárba. Így például részben az euróhoz is köthetik a jüant, amely az uniós fizetőeszköz gyengélkedése miatt így akár eshet is a dollárral szemben – a liberalizáció ellenére. JK

Miután azonban az uniós valuta 15 százalékot esett a zöldhasúval – és így a jüannal – szemben az év eleje óta, a kínai cégek korábban 20 százalékos árelőnye elolvadt.

Miután azonban az uniós valuta 15 százalékot esett a zöldhasúval – és így a jüannal – szemben az év eleje óta, a kínai cégek korábban 20 százalékos árelőnye elolvadt.-->