Közbeszerzések szabályozása: a kicsi a szép

A kis- és középvállalkozások előnyben részesítésének a közbeszerzésben más gyökerei vannak. A globalizáció és a válság elleni harcban felismerték a kormányok, hogy – tekintettel az Európai Unió vonatkozó irányelveire – nem tudják előnyben részesíteni hazai vállalataikat, ezért kerülő megoldásokat kezdtek el alkalmazni. A kis- és középvállalkozások helyzetbe hozása számszerűsíthető előnyökkel jár, például úgy, hogy a kormányzati megbízásokat teljesítő hazai vállalkozások nagyobb valószínűséggel adóznak, tevékenykednek országhatárokon belül. A logikus válasz tehát adott: a kis- és középvállalkozásokat támogatva, elfogadható módon előnyben részesíteni a helyi társaságokat.

Attól a felfogástól tehát, mely a közbeszerzésekben a „magyar” vállalkozások vagy a „nemzeti tulajdonú” vállalatok védelmét tűzi ki célul, nekünk magunknak is el kell jutnunk a kis- és középvállalkozások támogatásáig. Nem véletlen, hogy az Európai Unió is aktívan foglalkozik a közbeszerzés és a kicsik kapcsolatával. A kkv-kkal kapcsolatos legteljesebb riportok 2004-ben, majd 2007-ben születtek az Európai Unióban. Mondanivalójuk a kis- és középvállalkozások lehetőségeit volt hivatott kiemelni a közbeszerzési eljárásokban. A kkv-k szerepének növelése érdekében az alapvető informatikai támogatás lehetőségeire, a részajánlattétel lehetővé tételére, rövid ajánlattételi határidőre, az ajánlattétel költségeire, túlzó adminisztratív korlátokra fókuszáltak.
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a helyi vállalkozások előnyben részesítése mellett az oly fejlett Európában is jellemző a külföldi ajánlattevőkkel kapcsolatos diszkriminatív fellépés. Ebben fej fej mellett haladnak például a franciák és az olaszok. A kkv-k támogatása szempontjából a legérdekesebb talán a francia példa. A francia közbeszerzési szabályozáson nagymértékű módosítást hajtottak végre a kis- és középvállalkozások szempontjainak figyelembevételére, majd kissé visszakoztak. Modelljükben 600 euró értékhatártól az ajánlatkérő közvetlenül fizeti ki az alvállalkozók egy részét. Szintén a francia példa egyik érdekes eleme, hogy a kkv-kat támogató fejlesztési bank szerepe is komoly, azaz az ajánlatkérőnek bejelentési kötelezettsége van, és a bank közvetlenül támogatja a nyertes ajánlattevőket, ezzel akadályozva meg a körbetartozást.
A kis- és középvállalkozások témakörét nem szabad egymagában kezelni. A közbeszerzési értékhatár növelése, melyet a németek gond nélkül megtehetnek, saját közbeszerzési piacukon valóban kkv-támogatásként értékelhető. Mindez hazai viszonylatban homlokegyenest mást jelent, jelesül a korrupció, a jogosulatlan előnyszerzés lehetőségeinek kiszélesítését.
A kkv-k közvetlen támogatása, azaz a körbetartozások kezelése sem csak az ajánlatkérőkre telepít további extra adminisztrációt, hanem külső, banki támogatást is nyújt mindehhez. A megoldáshoz azonban pénz kell, azaz a hasonló modelleket nem tudjuk egy az egyben átvenni, hazai megoldáshoz kell folyamodnunk.

Az igényeink már európaiak, de a megoldásokra nagyon szűk mozgásterünk van. Gondoljunk csak a közbeszerzési piacon szitokszóként elhíresült „fedezetkezelő” intézményének bevezetésére. Az eredeti ötlet a gyorsabb és biztosabb fizetés volt, ami lett belőle, az a lassú és bizonytalanabb fizetés. A tapasztalat egyértelmű: attól, hogy tovább adminisztrálunk és nem pumpálunk pénzt a rendszerbe, nem csökken a körbetartozás, nem kerülnek előnyösebb helyzetbe az ajánlattevők.
Egy az egyben nem tudunk tehát megoldásokat átvenni, de legalább az összefüggéseket figyelembe tudjuk venni. Gondoljunk például az EU által is javasolt részajánlattétel kötelező jellegű lehetővé tételére, mely előnyös a kicsik számára, de masszív jogbizonytalanságot eredményez ajánlatkérői oldalon. Érdekes, hogy a Közbeszerzések Tanácsa útmutatója szerint ez még abban is segít, hogy az ajánlatkérő kiküszöbölje az azonos piacon működő ajánlattevők összejátszását. A megoldást az útmutató abban látja, hogy a közbeszerzési kiírást megelőzően az ajánlatkérők mérjék fel az érintett piac jellegzetességeit, a potenciális ajánlattevők számát, nagyságrendjét. Javaslata értelmében a részajánlattétel lehetőségének biztosítása érdekében legalább eggyel több részt határozzanak meg beszerzésük tárgya körében, mint ahány általuk ismert szereplő érdekelt lehet az adott beszerzésben. Az útmutató szerint (www.kozbeszerzes.hu) ezáltal az ajánlatkérők elősegíthetik a potenciális ajánlattevők közötti hatékonyabb verseny érvényesülését.
Tehát ha van egy gazdátlan rész-ajánlattételi lehetőség, felpörög a piac. Pareto hatékony piacra vonatkozó gondolatait elfelejtjük, Adam Smith, a közgazdaságtan alapító atyja elméletének új feldolgozásában a láthatatlan kéz maga az ajánlatkérő lesz, aki egy váratlan fordulattal úgy feldarabolja beszerzési tárgyát, hogy a piac szereplőit megzavarva tökéletes versenyt generál. Nincs értelme Friedman vagy Keynes gondolatait idézni, a felfogás és annak gyermeki naivsága azt mutatja, többféle iskola létezik, mely egy-egy megoldásban aligha látja és tárja fel a mögöttes összefüggéseket. Nem létezik tehát csak kkv-barát közbeszerzés, de létezik olyan szabály, mely a közbeszerzéseket hatékonyabbá, a kis- és középvállalkozások szerepvállalását könnyebbé teheti. Schumacher nem tévedett: a kicsi a szép.

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa