"Volt már rosszabb is, például a 90-es évek elején"

A különbség az, hogy akkor nem négyévnyi megszorítást követően kellett radikális beavatkozáshoz folyamodni (a Bokros-csomaghoz).

 Most viszont a már eleve legyengült gazdaságot kellene egy jól irányzott lökéssel fenntartható növekedési pályára állítani, amit jócskán megnehezít, hogy sem a külső felvevőpiacok, sem a finanszírozási helyzet nem segít ebben.

A hitelszűke persze relatív, magánszemélyként most is viszonylag könnyen el lehet adósodni nálunk, annak ellenére is, hogy maga a globális válság a jelzáloghitelek felől indult. A vállalati szektor felől egyelőre a hitelfelvételi kedv sem akkora, mint korábban, de még mindig nehezen lehet céges szinten kölcsönhöz jutni. Rövid távon érthető a bankok hozzáállása: a jelzáloghiteleken jelenleg sokkal jobban lehet keresni. A bedőlések okozta veszteségek persze rontják a profitot, de az állami beavatkozásnak is köszönhetően ez több évre elnyújtva jelenhet majd meg a mérlegekben. Már látható, hogy a bankadó lesz a következő hivatkozási alap a kamatok magasan tartására.

Teljesen megváltozna a helyzet, ha csökkenne a gazdaság külső kiszolgáltatottsága. Talán túl sok nem is kellene ehhez, csak annyi, hogy az állam hagyja élni a gazdaságot. Az első lépések már megtörténtek, de az is elengedhetetlen, hogy később se dobja a fiskális politika a gyeplőt a lovak közé. A gazdasági növekedés már beindulóban van, és az többletforrásokat fog teremteni a büdzsé számára is. Sok múlik azon, hogyan használjuk fel a következő években az ebből keletkező többletet.