A bevándorlás korlátozásának veszélyei Amerikában

Arizona állam nemrég hozott egy rendeletet, amely arra ösztönzi a helyi rendőrséget, hogy ellenőrizze az ott-tartózkodási státusát mindenkinek, akit valamilyen okból igazoltatnak, a bevándoroltaktól pedig követeljék meg a legális státusuk igazolását. Az Obama-kormányzat bírálta a jogszabályt, egyházi csoportok tiltakoztak a diszkriminatív jellege miatt, egy szövetségi bíróság pedig ideiglenes jelleggel felfüggesztette az alkalmazását, arra hivatkozva, hogy a bevándorlási ügyek a szövetségi állam hatáskörébe tartoznak. A rendelet – függetlenül a jogi huzavona kimenetelére – roppant népszerű más államokban, jelezve, hogy a bevándorlás egyre fontosabb politikai ügy.

A bevándorlásnak a nemzeti értékekre, illetve az amerikai identitásra gyakorolt hatása már az ország korai éveiben is félelmeket keltett. A XIX. század közepének bevándorlásellenes pártja („Know Nothing” Party) a nagy számban érkező európai katolikusok, főleg az írek távol tartására jött létre. Az ázsiaiakat 1882-től jelölték ki kizárandó közösségnek, végül pedig a bevándorlás korlátozására 1924-ben hozott törvény évtizedekre lelassította a migrációt.

A XX. században 1910-ben állt a legmagasabb szinten a külföldön születettek aránya a népesség 14,7 százalékával; az adat jelenleg 11,7 százalék. Bár Amerika a bevándorlók nemzete, a folyamatot ma mégis többen ellenzik, mint támogatják. Ezeket a nézeteket a recesszió tovább erősítette: 2009-ben már a lakosság fele csökkentette volna a legális bevándorlást, szemben a 2008-as 39 százalékkal.
Az amerikai kultúrára kifejtett hatást illetően az újonnan érkezők száma és származása egyaránt aggályokat váltott ki. A népszámlálási adatok ugrásszerűen növekvő latin-amerikai népességre utalnak, nagyrészt az újonnan – legális és illegális úton – érkezők hulláma miatt. Demográfusok szerint 2050-re a nem latin-amerikai származású fehérek az USA lakosságának már csak szerény többségét alkotják: 25 százalék lesz a latinók aránya, 14 százalék lesz afroamerikai és 8 százalék ázsiai.
A tények arra utalnak, hogy a frissen érkezettek ugyanolyan gyorsan asszimilálódnak, mint az elődeik. A hatékony kommunikáció igénye – a piaci erőkkel egyetemben – hatalmas késztetést jelent az angol nyelv elsajátítására és az asszimilálódási kényszer egy bizonyos fokának elfogadására. A mai, modern média szintén segíti az új bevándorlókat, hogy többet tudjanak meg az új hazájukról, mint az elődeik egy évszázada.
Bár a túl gyors bevándorlás okozhat szociális problémákat, a folyamat a támogatói szerint hosszabb távon növeli az USA erejét. Ma 83 olyan ország van – közöttük a legfejlettebbek –, amelynél a termékenységi ráta elmarad a népesség megtartásához szükséges szinttől. Japánnak például évente kellene befogadnia 350 ezer külföldit a következő fél évszázadban a lakosságszám megőrzéséhez, ami különösen nehéz egy olyan országban, amely mindig is ellenségesen viszonyult a bevándorláshoz. Ezzel szemben az USA – a lakosság megosztottsága ellenére – bevándorlási célország marad, ahol a népességszám várhatóan 49 százalékkal növekszik a következő négy évtizedben.
Jelenleg az USA a világ harmadik legnépesebb állama Kína és India után, és ez várhatóan ötven év múlva is így lesz. A bevándorlás nemcsak az ország hatalmát növelné, hanem a lakosság elöregedésével járó feszültségeket is enyhítené. Bár rövid távon csekély a mérhető gazdasági előny, és a képzetlen munkaerő jelentősen szenved az újonnan érkezők versenyétől, a jól képzett bevándorlók egész ágazatok számára jelenthetnek fontos munkaerő-utánpótlást. Ha az egyetemi végzettségűek körében egy százalékkal növekszik a bevándoroltak aránya, attól 6 százalékkal emelkedik az egy főre eső szabadalmak száma. A Szilícium-völgy vállalkozásainak negyedét már 1998-ban is kínai és indiai születésű mérnökök irányították.
Hasonlóképpen fontosak azok az előnyök, amelyek az amerikai „puha hatalom” számára adódnak a bevándorlás folyamatából. Az USA vonzerejét erősen növeli, hogy sokan szeretnének oda költözni, és ott sokaknak sikerül részt venni a felfelé irányuló mobilitásban. A bevándoroltak – az otthon maradt családtagokkal, barátokkal fenntartott kapcsolatok révén – pontos és pozitív információt közvetítenek az USA-ról. Többféle kultúra jelenléte emellett olyan kapcsolatrendszert teremt más országokkal, amely segíti kiszélesíteni az amerikai magatartásformát a globalizáció korában. Ahelyett, hogy felhígítaná akár a „kemény”, akár a „puha” amerikai hatalmi komponenseket, a bevándorlás mindkettőt javítja.
Egy rangos ázsiai államférfi szerint Kína nem fogja felváltani az Egyesült Államokat a XXI. század vezető hatalmaként, mert Amerika képes a legokosabb elméket magához vonzani a világ más tájairól, és ezeket egybe tudja olvasztani a kreativitás sokszínű kultúrájában. Szerinte Kína ugyan nagy lakossági bázisból tud meríteni odahaza, de a befelé forduló kultúrája miatt kevésbé lesz kreatív, mint az USA.
A nagyarányú munkanélküliség közepette érthető az egyszerű amerikai polgár ellenállása a bevándorlók által támasztott versennyel szemben. Ugyanakkor ironikus lenne, ha a mostani vita olyan politikához vezetne, amely elvágná az Egyesült Államokat erejének egyik legfontosabb forrásától.

Copyright: Project Syndicate, 2010
@ www.project-syndicate.org